Utazik a Tevecsalád: Alsó-Ausztria és Stájerország (meg kicsit Felső-Ausztria)
Férjemmel évek óta (izé… nos… három éve) hagyományunk, hogy karácsony után elutazunk együtt síelni, és a szilvesztert is Ausztriában töltjük. Eddig erre mindig kettesben került sor, de idén már hárman, a Babatevével indultunk neki az Alpoknak, ugyanakkor idén – bár ismét síterepre mentünk – nem síelés volt a célunk. Tekintettel arra, hogy Finnországban meglehetősen sokat utaztunk, így most úgy döntöttünk, hogy egy közeli úticélt választunk: Göstling an der Ybbs apró községe Alsó-Ausztriában, ahol tudunk kirándulni és eleget pihenni is.
Az utazás viszonylag könnyen zajlott. Ugyanakkor az autóba történő pakolás emlékeztetett inkább horrorsztorira, amely körülbelül a legózással rokonítható, de befértünk és elindultunk. Mondjuk a férjem a lelkemre kötötte: a csomagtartót ne nagyon nyitogassam, mert lehet, kiesnek belőle dolgok… Végül csak egyszer álltunk csak meg, annak érdekében, hogy a Babateve el tudja fogyasztani könnyű és finom házi készítésű ebédjét (na, meg azért, hogy a férjem meetingeljen egyet a kollégáival, lévén munkanap). Az út tiszta volt, rendben volt, és a szállás is nagyon hangulatos: hatalmas szoba, fürdőszoba, előszoba. Utóbbiba el is szállásoltuk a Babatevét, akinek a végén az egész apartman a birodalma lett, és mindent megvizsgált igen alaposan (értsd: felnyalta a padlót). Természetesen a neki vitt játszószőnyeget figyelmen kívül hagyta, mert köszöni, ő inkább össze-vissza kúszik a teljes területen, legyen szó parkettáról, szőnyegről vagy kőről (padlófűtés volt!).
A kis kirándulásunkra a tűzpiros svéd Ferrarink mellett vittünk egy bérelt csatos háti hordozót is, amelyet már másnap ki is próbáltuk: Babateve hátra felcsatolva, és irány a sípálya (mielőtt valaki: nem síeltünk, hanem a sípálya környékén és az elérhető túraútvonalakon sétálgattunk!). A Babateve az elején elég ijedten pislogott, de utána bosszút állt: annyit nyáladzott, hogy az apjának a kabátja teljesen átázott (értelemszerűen a gyártó azon jelzése, hogy vízálló, kizárólag a vízre vonatkozik, a babanyál speciális anyag és oda is bejut, ahova a víz nem…).
Mindenesetre három alkalommal „síeltünk” lelkesen, és a második alkalommal a Babateve már élvezte is a testmozgást (legalábbis elaludt, tehát annyira csak nem utálhatta). Emellett a Babateve eljutott a hüttékbe is, ahol a neki szánt üveges förtelmeken kívül (nem volt lehetőség főzni, így üveges főzelékeket kapott szegénykém…) megkóstolta az igazi hütte-menüt: Frittatensuppe (palacsintatésztás leves), Wiener mit Pommes (rántott hús sült krumplival), és az apja kedvencéből is kapott egy fél kanálnyit és evett Mohn im Hemd-et (szilvalekvárral töltött mákos tészta vaníliaszósszal). Hütte-ital még nem járt neki, ahhoz még kb. 15-16 évet kell öregednie…
Ami vicces volt, az osztrákok nem ismerik alapvetően a háti hordozókat. Egyszerűen ha leesik a hó, akkor a tiszta utakon járkálnak babakocsival, vagy nem mozdulnak ki rendesen. A sípályán is egyetlen babakocsit láttunk, az is svéd Ferrari volt. De más terepjárgányt egyáltalán nem láttunk, hordozót sem, és más, baba szállítására kitalált eszközt sem.
A síelések mellet lelkesen mentünk a környékre kirándulni: Mariazell, Steyr és Graz. Mariazell csodaszép, babakocsival könnyen bejárható, a templomba is befér a kocsi! Steyr csodaszép, főleg a belvárosa és a Christkindl-rész, ahol életünk leglassabb ebédjét költöttük el, és ahol az üveges förtelmek miatt kicsípett popsira kerestünk az ügyeleten krémet (ügyeletes gyógyszerésznek: akkor ezt most lassabban és hochdeutsch-ban ismételje meg). Graz pedig egyenesen mesés, csodaszép város és abszolút gyerekbarát.
Az osztrákok amúgy egy nagyon gyerekbarát nép: mindenütt van legalább egy etetőszék és pelenkázó is majdnem mindenütt elérhető. Utóbbival azért a higéinia terén vannak gondok, de legalább van pelenkázó!
Ami nekünk furcsa volt:
- a tápokat kizárólag DM-ben és BIPÁ-ban árulják, tehát gyógyszertárban nincs;
- a tápok kiszerelése hatalmas: 800 gr-os tápok vannak, és azok is kizárólag a nagyobb városokban, tehát a kisebb településeken, mint például Göstling, nincsenek;
- a tejpépekből is kevés típus van, ráadásul a többsége nem ízesített (egy ízesítettet találtam, de az mézes volt, amit meg az itthoni ajánlások szerint nem szabad egyéves kor alatti babának adni).
(már nem) Vemhes Tevelány
