Nem kicsit vagyok rosszul azoktól az anyukáktól, akik lépten-nyomon megosztják a gyerekük életének minden mozzanatát a saját közösségi oldalaikon. Pláne, ha még a profilképük is a gyerekük. Azonban ennek a lejtőnek még nem is ők vannak a legalján, hanem az „influenszer mamik”. Akik semmitől sem riadnak vissza, ha egy kis extra bevételre tehetnek szert a gyerekeik révén.
Tavaly volt egy eset, amitől picit zengett az Instagram pár napig, ugyanis Gwyneth Paltrow megosztott az oldalán egy képet, ahol ő és a lánya látható. Erre a képre kommentelt egyet a lánya nagyjából ezzel a szöveggel:
„Anya megbeszéltük ezt. Semmit sem posztolsz az beleegyezésem nélkül.”
Mire Gwyneth azonnal válaszolt, szintén kommentben:
„Hisz még csak nem is látszódik az arcod!”
Ami igaz is, mert a lányán bukósisak és hatalmas síszemüveg található. És látszólag ezt a vitát az azóta már 7,1 milliós követői bázissal rendelkező sztáranyuka nyerte, mert a kép azóta is fent van.
Nem hiszem, hogy Gwyneth Paltrownak kifejezetten szüksége van a lányára a posztjainál, hiszen önmaga is elég vonzó célpont, és anyagilag sem szorul rá effajta ügyeskedésre. Ez inkább csak egy szimpla családi csörte volt, anya nem volt eléggé figyelmes. Előfordul.
„Sok szülő nem gondol bele abba, hogy azzal, hogy pucér gyermekről tesz fel fotót az internetre, kvázi tálcán kínálja a gyereket a pedofiloknak. A meztelen gyermekfotók nem az internetre valók! Ezeket privát üzenetben se küldözgessük senkinek!”
Tovább>>>
Nem úgy, mint kis hazánk jóval szerényebb követői számmal rendelkező, de valamiért népszerű anyukái. Akik bizony a borsos haszon reményében, de egyébként gondolkodás nélkül teszik oda gyereküket bármilyen termék mellé. Babaápolási cikkek, gyerekjátékok, babaholmik esetében legalább lenne keresnivalója a csemetéjüknek, de nem gondolom, hogy 0-3-5 éves gyerekük tudatosan beleegyezett, sőt szerződött az adott termék népszerűsítésére.
Kedvenceim azok, ahol az „instamami” fürdőruhát reklámoz és jobban mutat a medence partján a kisgyerekével, vagy mobiltelefont hirdetve gondolta anyuka, hogy a mobilozós fotójára kell egy gyerek.
Mit keresnek ezek a gyerekek ott? Mindnek tisztán látszik az arca, cuki kisgyerekekről van szó, akik a szüleik alapján be is azonosíthatók, gyakran még a helymeghatározást is bekapcsolva hagyják. A virtuális világban sokkal rosszabbat nemigen tehetnének.
Nem akarok okoskodni, hogy mit hogyan kellene, sem marketing, sem gyermekjogi szempontból, megtették már előttem sokan, okos szakemberek, itt például. De üdvözlöm azokat a kezdeményezéseket a világban, amik lehetővé teszik, hogy, ha pici gyerekként nem is, de utána tudják érvényesíteni a jogaikat. A legközelebbi épp Ausztriában zajlik, ahol egy nagyobb, tizenéves gyerek perli épp a saját szüleit, mert azok nem hajlandók levenni a gyerekkori fotóit a Facebook oldalukról. Gondolom itt már nagyobb a baj egyébként annál, hogy kikerült egy-két kép a Facebookra, ha nem tudták simán vacsora közben megbeszélni.
Mindenesetre én rendre kikövetem azokat az anyukákat, akik hétköznapi emberként csak a gyerekeikről tudnak posztolni, és ügyelek arra, hogy az én gyerekeimet ne érje nagy meglepetés, ha felnőnek és megnézik az oldalaimat. Hisz tudjuk, ami egyszer felkerült a netre, az örökre ott is marad. Azt pedig, hogy ki mire használja, már nem a mi döntésünk attól kezdve, hogy kiposztoltuk.
Anide
