Még mindig érdekel a vállalkozás-indítás vagy valami hasonló? Hű, de jó. Akkor kezdjük kicsiben, erre a fiúk egy jó része már fel is röhögne, mivel a felmérések szerint a férfiak nagy része, ha vállalkozást indít, akkor bizony nem kicsiben kezdi, nem is egyéni magánzóként meg mellékállásban, a radar meg a kertek alatt.
De ahhoz kell pénz, elszántság és idő, és nem is tudom, itthon az ember lányának miből van a legkevesebbje. Önfoglalkoztatni meg mellékállásban viszont ezek híján is el lehet vergődni valameddig – mondom valameddig, és valamennyi idő-pénz-elszántság azért ide is kelleni fog.
Részben, mellékesen
Ebben a kategóriában érhet a legjobban össze a hobbi meg a pénzkereset. Mellékállásúként például a jövedelmezőség is lazább elvárású: nem ebből kell megélned, de hozhat fontos plusz bevételt. Ha mégsem megy, abbahagyhatod anélkül, hogy minden jövedelmed elbuknád. A kevésbé kőkemény elvárások miatt lehet tanulni és kísérletezni is. Csak ha átváltanád „teljes állásúra, ne felejtsd el átszámolni és átírni az üzleti tervet, az elvárásokat, a kockázatelemzést. Mert az bizony teljesen más lesz. A mellékállású egyéni vállalkozás tipikusan „kata” típusú – ami azt jelenti, hogy a „hagyományos” könyvelés és kalkuláció nyűgétől mentesen lehet dolgozni, viszont nem is lehet a bevételek ellenében költségeket elszámolni, az adóhivatal felé pedig fix havi összeget kell utalni.
Mikor érdemes? Ha az alábbiak MINDEGYIKE érvényes rád:
Amit a mellékállású katáról, mint vállalkozói formáról elsőként még tudni érdemes:
Kockázatai
Viszonylag alacsonyak, viszonylag jól kezelhetőek, viszont tipikusan itt jelenhetnek meg „nem üzleti” típusú problémák, amihez több köze van az életvezetésnek, az önismeretnek vagy az időbeosztásnak, mint a céges kihívásoknak. De azért üzleti kihívás is érkezhet mellé, itt egy csokor effélékből, mint:
Főállásként, egyedül
Na, ez már komolyabb dolog, akár „szabadúszol”, akár egyféle dolgot csinálsz egyedül, mondjuk varrsz, fodrászkodsz vagy nyelvet tanítasz. Ha ugyanis nincs másféle bevételed (akár passzív is, mondjuk lakáskiadásból), akkor Ebből.Kell.Megélni.
Itt van az a helyzet, hogy meg kell tervezni fél, egy évet. Mögétéve mindenféle „mi van ha” esetet, kiszámolva, mennyit kell MINIMUM és RENDSZERESEN keresni az életben maradáshoz, mekkora buktát (és meddig) vagyunk hajlandóak valamilyen későbbi siker érdekében benyelni, vagy mennyit vagyunk hajlandóak munkában beletenni abba, hogy ez az egész működjön. Ezt a tervet lehetőleg lássa más is, valaki, akinek se az nem áll érdekében, hogy rábeszéljen (és nincs semmiféle érzelmi támogató szerepe sem), se az, hogy lebeszéljen, pusztán kérdéseket tesz fel, és forgatókönyveket vázol. Ha az illető valamilyen pénzügyi szakma képviselője, antul jobb.
Mikor érdemes? Ismét, ha az alábbiak mindegyike igaz a helyzetre:
A kockázatok
Itt már inkább beszélhetünk a klasszikus értelemben vett üzleti kockázatokról, ami mellé azért még mindig betársul néhány olyan természetű rizikó is, ami megint önismerethez, időgazdálkodáshoz, magánélethez kapcsolódik, nem pedig üzleti témákhoz. A legtipikusabbak:
Ha eddig vállon veregetted magad, hogy megfelelsz a feltételeknek, és a kedved se ment el – akkor tarts velünk legközelebb is, ahol némi kitérőt teszünk a „mompreneurs” avagy anyavállalkozók világába, és megnézzük, tényleg külön univerzum-e ez, vagy csak divatos (ál)kategória a nagy büdös semmire. És ha ezen túlvagyuk, akkor akár alapíthatunk céget is. Amit tényleg nevezhetünk vállalkozásnak.
Vakmacska