Hat év házasság után, megfogant a várva várt gyermek a szívem alatt. A férjem nem repdesett a boldogságtól, véleménye szerint még nem volt rá felkészülve.
A terhességem zökkenőmentesen haladt, a reggeli émelygésen kívül nem volt különösebb problémám, nyolc hónapos terhesként még dolgoztam a helyi kisboltban. Ezután jöttek az akadályok.
Szülés előtt egy héttel a férjem nem érezte jól magát, orvoshoz mentünk, kórházba került, egyedül maradtam.
Egy háztartásban élünk anyósomékkal, de lélekben egyedül voltam. A szülés kiírt dátumának éjszakáján arra ébredtem, hogy valami melegség áraszt el.
Meg voltam győződve róla, hogy elfolyt a magzatvíz. Amikor villanyt gyújtottam, akkor szembesültem vele, hogy vér, minden tiszta vér.
A sógoromnak telefonáltam, aki azonnal jött és bevitt a kórházba. A nőgyógyászomnak telefonáltak, be sem jött, azt mondta, hívjanak mentőt és küldjenek a nagyvárosi kórházba sürgősségi császármetszésre.
Mondanom sem kell, milyen érzés volt, rémület, aggodalom, a férjem kórházban, engem műtenek...
Harminc perc alatt a kórházban voltunk, szokásos adatok lekérdezése, stb., és már műtöttek is. Hajnal 5 óra 15 perckor megszületett életem értelme, 3400 grammos és 51 centiméteres nagyfiam! Millió hála érte a Jóistennek!
Hajnalka
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
