Huszonegy éves vagyok, hamarosan házas, és minden vágyunk egy kisbaba. Leírni ezt, kimondani, felvállalni annyira fura, és mégis… mintha egy óriási kő esne le a szívemről, ahogy a hónapok óta tartó „titkolózást” egyszeriben mondatba foglalom.
Egyik kezemben a terhességi teszt doboza, másikban a tájékoztató papír. Hogy őszinte legyek, talán már fejből tudnék rajta minden mondatot, de a biztonság kedvéért újra át olvasom. Sokadjára. Kiveszem a tesztet, a dobozt pedig behajítom az ovulációs tesztek doboza mellé. Ki kellett volna dobni őket, de nem vitt rá a lélek. Piszkálják a fantáziám a halvány dupla csíkok. Talán ez lesz az a hónap. Nagy levegőt veszek, és indulok a kis utamra.
Mosdó, pisi, tíz másodperc, stopper indít. Amíg várok, újra végigfutnak rajtam a gondolatok. Huszonegy éves vagyok, és egészséges, ahogy a párom is. Miért nem jött még össze? Több mint egy éve csak megszakítással szeretkeztünk, hisz nem volt célunk a fogamzásgátlás, de konkrétan nem is akartunk még próbálkozni. Harmadik hónapja tudatosan tesszük a dolgokat, és mégsincs semmi.
Persze tisztában vagyok vele, hogy van, mikor egy év is eltelik, mire sikerül, de a negatív tesztek látványa rendkívül fáj, mintha megmarkolnák az ember szívét, és ezzel egyidőben gyomorszájba vágnának. Látom magam előtt, ahogy ismét csak egy csíkot találok, szomorúan kiballagok a fürdőből, ő pedig szintén elszomorodva, de vigasztalóan átölel, és azt mondja:
„Ne aggódj, próbálkozunk tovább.”
Csipog az időzítő. Egy csík. Bemegyek a szobába, de ő még alszik. Tudom, hogy fáradt, tudom, hogy dolgozik, de mégis mérges vagyok rá. Én is fel bírtam kelni, ő miért nem? Persze a pici mellett is ez lesz, így elhessegetem a dühöm, mert igazából nem is rá haragszom. Nem vezethetem le rajta, ami nem jogos.
Később a kocsiban el motyogom, hogy negatív lett ő pedig egy „ohh”-val most lerendezi. Ez nem a mi napunk.
Titokban reménykedek, van még esély, hisz nagyon korán teszteltem. Ha 28 napra számolom, még öt nap van, hogy megjöjjön. Azonban ha a múlt havi 26-ra, már csak három. Ma veszek egy korai tesztet, holnap reggel pedig megismétlem a dolgot. Ez a bizakodás talán a legfájdalmasabb. Reménykedem, de valahol bent motoszkál a hang, hogy most se sikerült.
******
Itthon ülök, újabb három teszttel, bár a holnapi biztos választ ad minden kérdésre. Ez most olyan fura, annyira nyugodt vagyok. Az előző hónapokban rendkívül izgultam, most azonban ez elmarad. Nem értem az okát.
Izzy