36. hét
Kis karácsonyi kijárási tilalom
Eljött ez is, megkezdtem a szülési szabadságom, így a hét már a karácsonyi készülődésről szólt. Már amennyire lehetett, az energiaszintem valahol a mélyben van. Szóval csak úgy szép komótosan tettem-vettem. Előtte még szombat este jött egy kis hidegzuhany a kis kócos miniszterelnökünktől: 4-es szintre emelik a kijárási készültséget Londonban. Kijárási tilalom. Mehetsz orvoshoz, dolgozni, meg boltba. Boltból is csak a létfontosságú boltba. Mindezt úgy hozták meg, hogy délután 5-kor értesült a nép róla, éjféltől pedig már átkerültünk mi is a 4-es szintre. Ennyi. Nem karácsonyozhatsz másik két családdal. Oké, ez érthető. Az viszont már nem, hogy a különböző támogató buborékok - ahogy itt hívják - eléggé korlátozottak.
Ez pedig engem is kiakasztott, mondhatni kitört rajtam, a „na, akkor most mi lesz” pánik. Alapvetően úgy készültünk, hogy férjem testvére karácsonykor átjön, gyerekek hozzászoknak, és utána támogató meg gyerekfelvigyázó „buborékként” itt lehet. Igen ám, de a gyerekre vigyázó csak gyerekfelvigyázás céljából jöhet át, a támogató meg esetünkben akkor, ha két éven aluli gyerek van. Amíg a baba benn van a pocakban, addig ez így nem játszik. Beszéltem erről a kórházban is, azt mondták, ne aggódjak, nyugodtan jöjjön át, ha ezért valaki minket megbüntet, az elég szégyenteljes lenne.
Azt már nem is említem, hogy így a takarítónk sem tudott jönni, hát persze. Maradt ránk az egész. Szinte sehogy nem állunk, a szőnyeg tiszta, de teljesen azt éreztem, csapnak a fejem fölött össze a hullámok. Ennyit a szépen eltervezett, nem rohanunk, mindent szépen komótosan csinálunk dologból, de már ott tartok, lesz, amilyen lesz az ünnep. Fa van, ajándék van, kaja van, egészség is van. A többi csak extra.
Férjemre hétközben nem nagyon számíthattam, határidős munka, a kis munkatársaira meg rábízni egy ilyen átállást... A fejét fogta némely kérdésükön, amit nagyjából október táján kellett volna nekik megkérdezni, hogy nyugodtan rájuk lehessen bízni a rendszert. Nem volt mit tenni, video tutoriálokat csinált nekik. Még karácsony napján is dolgozik...
Vasárnapra volt betervezve a favásárlás is. Mivel a nem létfontosságú boltok bezártak éjféltől, igencsak ment a gondolkodás, hogy lesz így karácsonyfánk. Azt hittük, hogy az ilyen építési áruházak is zárva lesznek, ott szokott lenni fa. Nem voltak, de fa sem volt. A virágárusokban sem reménykedtünk, miért is lenne létfontosságú üzlet? Végül a férjem egy csodálatos fenyővel állított haza. Jelentem, a karácsony megmentve. Ilyenkor szoktuk megvenni, egyrészt általában olcsóbb, másrészt magyar szokások szerint tartjuk a karácsonyt, így természetesen 24-én díszítünk.
Szintén aznap reggel kiérkezett a csomag is otthonról, bejglivel, kolbásszal, szaloncukorral, vecsési káposztával meg az ajándékokkal. Akkor még nem tudtuk, hogy kedvenc fuvarosunk itt ragad Angliában, mert a kedves franciák fogják magukat, és lezárják a csalagutat, meg a kompokat. Kellemes ünnepeket kívántam neki, akkor még mit sem sejtve a rá váró megpróbáltatásokból, nem gondoltam, hogy így meg fogja járni. Különösen örülök, ha ő hozza otthonról a csomagot, mindig minden épségben ideért eddig. Sajnos már két napja a Dover melleti reptérre van beterelve, talán végre útnak indulhat két nap után.
Csomagolunk
A nap így a csomagpakolás jegyében telt. Jött mikuláscsomag is, és esküszöm, nem utánozzuk Shadowékat, de biza itt is befigyelt egy kis ijedség. Vasárnap este a fiam kicsit mohó volt, és csak azt hallom, nehezen veszi a levegőt, magamhoz hívom, lábra fektet, csoki kiütögetése. Megijedt, nem kicsit. Annak idején almával történt hasonló, megakadt a torkán, szerencsére most sem lett semmi baj, de azért megszeppent szegénykém.
Nem tartozom azok közé, akik már októberben bevásárolnak karácsonyra, nem is tudnám olyan sokáig titkolni, azt hiszem. Így még a karácsony előtti hetekben is ment a rendelés, ez-az-amaz, amolyan jól jönne apróságok a férjemnek. Sajnos az angol királyi posta nincs a topon, egy október eleji Magyarországra küldött levelem is november végén hagyta el az országot, így bizony van pár ajándék, ami nem ért ide. Apróságok, de roppant dühítő, hogy két hét nem volt elég egy-egy Anglia-Anglia csomagnak. Még szerencse, hogy a gyerekek ajándékai már rég itt voltak, a férjemé megérkezett a magyar csomagban. Jöhetett hát a csomagolás. Ugyebár ezt is akkor lehet, mikor gyerekek alszanak, biza volt, hogy hajnali háromkor kerültem ágyba. Talán ismerős a történet, hogy az elteszem jó helyre karácsonyi ajándék csak húsvétkor kerül elő, Mana egyik ajándékával is majdnem így jártunk. Nem elbújt? Vagyis na, én rejtettem el, természetesen jó helyre, amit szerintem menten elfelejtettem.
Lassan kezdek rájönni, hogy totál felesleges tervezni, úgyis tűzoltás lesz a végén. 23-án éjfélkor még nekiálltam töltött káposztát csinálni, hát a leghatalmasabb adag szeretet mellett egy jó adag frusztrációm is sikerült beleadnom, azt hiszem. Remélem ennek ellenére azért finom lesz. Életemben másodjára csinálok töltött káposztát, miért nem mondta senki, hogy a torzsát ki kell szedni? Mit csinál az egyszeri infós? Videót néz róla. Felénk egyáltalán nem szokás a töltött káposzta, ez most a férjemnek készült. Ő persze kuncogott, mikor hallotta, hogy szidom azt a ... káposztát, hogy kijön belőle a töltelék, és akkor most csúcsosra, vagy hengeresre csináljam, melyik is a hajdúsági fajta? Anyósom szerint jól néz ki, de az biztos, hogy a férjem most várhat egy évet megint töltött káposztára.
Nem így voltam a másik kedvencével, a kókuszgolyóval, amit előtte este hoztam össze. Viszont annak már csak a fele van meg, túl finom lett.
Szülünk, szülünk?
Ha a bébi másképp nem gondolja, akkor nem szülünk karácsonykor. Megtörtént a 36. heti ultrahang is, 3160 gramm, a pocakja picit kisebb lett százalékosan. Jöttek a centivel is, 38 és fél hét a méretem. Ez a kórház sokkal másabb, mint ahol a fiammal voltam. Itt a cukrosokat sem cseszegetik, hogy a 36. héten kizavarják a gyereket, így egyelőre a január 4-es időpont tűnik a legvalószínűbbnek. Bár át akarta hozni a doktornő 30-31-re, de teljesen foglalt mindkét nap.
Hacsak addig valaki meg nem szül a kiírtak közül, akkor januári baba lesz. Mégsem töltöm egyedül benn a karácsonyt. Nekem jobban tetszene, ha idén születne, legalább az év végén legyen valami igazán jó.
Covid-tesztet küldenek két nappal előtte, csak úgy mehetek. Egyelőre a férjem is bejöhet a császárra, ez azonban még változhat. Napról napra változik itt minden.
Amióta nem dolgozom, a cukrom és a pulzusom is kezd helyreállni, viszont a lábam elkezdett dagadni, a lábfejem pedig rettenetesen fáj. Sajnos a fejem is. A vérnyomásom rendben, de ez a preeclempsia jele is lehet. Figyeljem magam, ha kevesebbet mozogna a baba, akkor pedig spuri befelé a kórházba. Az orvos még elküldött egy kis NST-re, persze mit is vár karácsony előtt az ember, bolondokháza volt, 4-re értem oda, este 8-kor szabadultam. Kicsit magas volt a picur pulzusa, nem vészesen, de 160 körül konstansan.
Ott találkoztam egy magyar szülésznővel is, nagyon jót beszélgettünk, így legalább az idő jobban telt. Mondtam neki a sterilizációt, neki is van, nem bánta meg. Viszont azt mondta, ha egy százalékban is szeretnék még gyereket, akkor gondoljam át. Átgondoltam, segítség nélkül, támogatás nélkül így sem egyszerű, jól vagyunk mi így. Megcsináltatom a műtétet a szüléssel együtt.
Rendszeresen van jóslófájásom, a gyerek feje is elég lenn van. 29-én lesz még egy NST-m, másnap pedig egy cukorgondozós időpontom. Lehet akkor már benn is fognak, ki tudja.
A baba cuccait is összepakoltam, ha véletlen mégis menni kellene, akkor csak felkapom a bőröndöt. Az ünnepeket még azért remélem, nyugodtan tölthetjük itthon, pihenve, és nem indul be a szülés. Ki tudja, lehet, ez az utolsó naplóbejegyzés a terhesnaplómban? Ki tudja?!
Akárhogyan is alakul, mindenkinek meghitt, boldog karácsonyt kívánok!
Tildy
18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>
19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>
20. hét: Még iskolatáskát sem vihetnek a suliba a gyerekek Angliában
Tanárok és a gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott.
Tovább>>>
21. hét: Kinőttük a lakást - és a melltartómat is
Be kell valljam, a lakást így 5 év után, a plusz extra kis műhellyel együtt is, de biza kinőttük. A melltartóim szűkek és szúrnak. Elegem lett.
Tovább>>>
22. hét: Először a gyerek kezdett el köhögni, aztán mi is elkaptuk
A lányom is elkezdett köhécselni, sőt, hétfő reggelre a férjem is ágynak esett. A felnőttek abszolút totálisan kidőltek a sorból.
Tovább>>>
23. hét: Elköttessem magam a harmadik szülésnél?
Miközben biztonsági játékos is szeretnék maradni, a gyerekeimnek anya kell, nem biztos, hogy egy negyedik terhesség jó lenne, negyedik császárral, ha éppen úgy adódik.
Tovább>>>
24. hét: Te is zombi lettél terhesen?
Mostanában úgy nézem, totál nincsenek nálam otthon.
Tovább>>>
25. hét: Túl sokat hízok a terhesség alatt, emelkedik a cukrom
Két hónap alatt felkúszott 5 kiló, és a korábbi szülési súlyaimat már most elértem. Jelenleg így 25. betöltött hét közepére +6 kilónál járok összesen. Sok.
Tovább>>>
26. hét: Ennek a nőnek semmi sem jó
Fordult kissé a kocka, amennyire sok dolgom volt az elmúlt hetekben, most annyira nem találom a helyem.
Tovább>>>
27. hét: Fejbe vágott a fiam a gitárral
Pont telibe talált a gitár feje. Fejemhez kaptam, vérzik. Na ekkor aztán kiborultam, világgá kiáltottam, hogy elegem van és hatalmas zokogásban törtem ki.
Tovább>>>
28. hét: Amikor végtelenül örülök a negatív tesztnek
Hét elejétől a fiamnak online oktatás van egy csoportbéli pozitív covid-eset miatt. Csütörtökön reggelre sajnos neki is 39 fok fölé ment a láza, gyorsan kértem is tesztet.
Tovább>>>
29. hét: Nem engedem a gyerekeimet iskolába
Az egészségem védelme érdekében nem sok opció maradt. Elköltözöm valahova; vagy a fiunkat kivesszük a suliból egy időre.
Tovább>>>
30. hét: Majdnem infarktust kaptam, amikor hazaértem
Senkinek nem kívánom ezeket a perceket, talán az utóbbi időben először fordult meg a fejemben, hogy mennyire könnyen meghalhatok.
Tovább>>>
31. hét: Magányosan fogok szülni karácsonykor?
Ki tudja, lehet, hogy a férjem nélkül szülök. Nem lelkesedek a gondolatért, viszont sajnos abszolút lehetséges szcenárió.
Tovább>>>
32 hét: A férjem azt hiszi, hogy már nem fontos nekem
A férjem szerint ő az utolsó a sorban, hogy nem érdekel, mi van vele. Pedig ez egyáltalán nem igaz!
Tovább>>>
33. hét: Ha nem haldokolsz, nyomás dolgozni!
Itt kegyelmet ne várj. Most nem szúr a szíved? Hát akkor végül is nincs akadálya a munkának, nem indokolt a további táppénz.
Tovább>>>
34. hét: Remélem, karácsonyig nem szülök meg
Már a 37. hétnek felelnek meg a méreteim. Azért annak örülnék, ha még a karácsonyt megvárná, azt még itthon tölteném...
Tovább>>>
35. hét: Elestem 35 hetes terhesen
Nem terültem ugyan szét, mint egy adag víz, mert valahogy ösztönösen kutyapózt vettem fel eséskor, de bizony megéreztem azt a tömeget, ami a térdemre zúdult.
Tovább>>>
