Most, hogy mindent beborít a színes műanyagtenger, ami rövid úton landolhat a szemétben, néha érdemes visszatérni az alapokhoz. Kicsi gyerekek egyik legsikeresebb ajándéka lehet a „matatófal”, ha a gyerek már tud ülni, esetleg állni, térdelni, és szívesen vacakol mindenféle tapintású, hétköznapi tárggyal - szinte minden gyerek szívesen vacakol.
Matatófalat viszonylag könnyű készíteni, és nem kell hozzá semmilyen bonyolult vagy drága izébizé. Rengeteg gyerek amúgy is olyasmivel játszik szívesen, mint kanál, kulcs, kis plüssjáték, nyomogatnivaló labda, egymásba fűzött műanyag karikák. Ezek mind feltehetőek egy matatófalra.
Az alap lehet egy sima farostlemez lap, amire lehet egy puhább réteget rátenni, és beborítani valami biztonságos textilféleséggel – azt biztos nem akarjuk, hogy a kisgyerek kezébe mondjuk szálka álljon bele, akkor se, ha épp csapkodja a felületet (szinte biztos, hogy fogja).
A tárgyakat érdemes erősen és biztonságosan rögzíteni, valamilyen pánttal, gumipertlivel, szalaggal, mással. Ahogy pár illusztráció mutatja, lyukat is lehet a táblába fúrni, és átfűzni rajta vastag, színes fonalon valamit.
A „valami” lehet:
Amit semmiképpen ne tegyünk rá:
Tapasztalataink szerint meglepően hosszú időt tud egy gyerek tölteni a matatófallal, akár egyedül piszkálgatva, vagy esetleg közösen felfedezve a különféle tapintású, színű, anyagú dolgokat. Sokkal jobban használható, mint számos „fejlesztőnek” mondott méregdrága játék.
Matatófalra fel! (Amíg elkészítjük, a mi kreativitásunk is fejlődhet…)
Itt pár „minta” látható: https://hu.pinterest.com/petrocziannaflo/matat%C3%B3fal/
Mivel a szokásos stockfotó-gyűjteményemben képtelen voltam ilyesmit találni illusztrációnak, a Family Handyman nevű oldalról vettem le egy jó képet (remélem nem haragszanak meg érte), a cikkben pont arról van szó, hogyan is készítsünk ilyesmit hétköznapi tárgyakból.
Vakmacska