30. hét
Továbbra is vívom a magam harcát a megfelelő vérnyomás elérésére. Megvolt a 30. heti terhesgondozás, ahol az orvos szerint az értékeimben a hátsó (alsó?) értékem is magasabb a kelleténél így újabb gyógyszerrel egészült ki a már így is széles repertoárom azok között, amiket szednem kell. Megemelték a magnézium adagomat is 3x2 pirulára. Komolyan mondom, minden vasárnap, amikor gyógyszerelek, a következő hétre úgy érzem magam, mint egy kisebb díler.
A legutóbbi védőnői látogatásomon meg is jegyezte a gondozó, hogy nincs még egy kismama, aki ennyi mindent szed. Nagy dicsőség, mondhatom, valahogy ezt a dobogós helyet ki tudtam volna hagyni úgy teljesen egészében.
Rettenetes dolgokkal ijesztgetett az orvos, otthonába bocsátva címszó alatt a papíromon az alábbi kötelezően elvégzendő napi feladatok álltak:
- vérnyomásnapló vezetése, minden nap 3x vérnyomásmérés, ha 160 feletti értéket mérek, szikralátás szédülés, gyomor körüli fájdalom merülne fel, azonnal kórház;
- minden nap súly mérése, feljegyzése;
- minden nap vizelet-teszt végzése annak érdekébe, hogy van-e fehérje benne.
Szépen megvívom a véghajrát, mondhatom, hosszú nyolc hét vár ránk. A kiskönyvemre piros betűkkel szigorúan és véglegesen rákerült a sectio szó. Így is erre készültünk, de a vérnyomás probléma abszolút megpecsételte a szülés módját. Volt egy mélypontom aznap, de kimásztam belőle. Ilyen miatt nem szabad kiakadnom, meg egyébként is más miatt sem, a stresszt most tényleg ki kell(ene) zárnom. Ahogy Salty is írta egy pár héttel ezelőtti posztomhoz, hogy az öngerjesztés a legrosszabb ebben, mert egyszer mérj szarabb értéket a kelleténél, utána a istennek se tudsz alacsonyabbat mérni, mert elkap a gépszíj.
Küzdök ellene, amíg kell, megteszek, mindent, hogy ne romoljon a dolog és Pötyike még el tudja tölteni bent ezt az időszakot lehetőleg úgy, hogy ne kelljen kórházba vonulnom. Szülés után pedig sürgősen ki fogom vizsgáltatni magam a kardiológián.
Megkaptam az NST és a következő UH időpontot is. E-mailen jeleztem a műtétet vezető orvosom felé, mikor megyek, hogy akkor tudjunk személyesen is beszélni, kedvesen válaszolt, hogy vár.
Egyébként a 30. heti UH-n mindent rendben találtak a Kicsivel kapcsolatban, be van fordulva, 1338 gr, szépen fejlődik, de már most mondták, hogy nem lesz 4 kg. Majd megnő jobban idekint, lesz rá ideje.
Próbáltam elterelni a figyelmemet a hét további részében, így takarítgattam, megrendeltem egy csomó hiányzó babaholmit, és egy szoptatós párnát is.
Itt köszönném meg a sok-sok ajánlást, végül egy hernyósra esett a választásom, amit össze lehet ugye kötni. Jó masszív, van benne anyag, de nem tudok vele aludni! Így az eddig kipróbál és bevált, a sárga-kék áruházban vett téglalap alakú párnával ékelem ki magam éjszakánként. Jobban alszom így, a baba se rúg szét. (annyira)
A bababútor várhatóan jövő hét utána elkészül, így megkezdhetem a mosást-vasalást. Pakoltunk is szorgosan a hétvégén Férjjel a babaszobába. Felhordta a padlásra a karácsonyi és egyéb ünnepi dekorok dobozait, valamint az eddig ott tárolt további dolgok leendő helyeit is megkerestük a lakásban, így szépen ürül a szoba. Lassan a végleges helyére kerül minden.
Féláron sikerült a készülő teraszra bútort vegyünk, kb. 1 hónap a szállítás idő. Mivel nem sürgős egyelőre így természetesen kivárjuk. Rattan hatású, antracit színű 5 részes párnákkal. Alkalmi vétel volt, Férj nagyon elégedetten nyugtázta milyen jól jártunk ezzel.
Tavaszi piknik volt a faluban szombaton, minden évben megrendezik egyszer. Idén sem szerettük volna kihagyni, így felsétáltunk a közeli dombon tartott eseményre. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, de jól esett egy kicsit a séta a levegőn, kellemes időnk volt. Ugyan mi nem sütögettünk, mint oly sokan, de hátizsákban vittünk harapni-és innivalót.
Kisgyermekes barátaink is elkísértek minket, a gyerekek különösen élvezték a nagy teret, rohangáltak fel-alá. Anyósomék is megjelentek egy idő után, aki önként magára vállalta a gyerekek gardírozását, amit ők különösen élveztek. Együtt ugráltak, táncoltak a zenékre. Furcsa volt így látni őket, és jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy néhány év múlva a saját unokájával is így fog törődni. Sötétedés után meggyújtották a hagyománnyá vált máglyát, meghallgattuk a falu himnuszát is. Megvártuk a végét, majd szépen lassan elindultunk haza az induló retro disco zenéinek kíséretében. Remekül éreztük magunkat.
Hétvégén az idő többségében a szokásos köröket róttam, rutin feladatokat végeztem be-beiktatva kisebb pihenőket. Főztem, segítettem palántát adogatni Férjnek, amíg ültetett, leszüreteltük a megérett epreket és néhány szem málnát is.
Férj szedett nekünk rózsát, ami idén hatalmas fejeket növesztett, és mámorítóan illatozott. Ebéd után csendespihenőztünk, sikerült másfél órát aludni, pihenni.
Mindy
