Anyu, a legjobb barátom a plafonban lakik !

A képzeletbeli társak létrehozása mint a szerepjáték gyakori része, általában hároméves kor körül kezdődik. A szakértők szerint a képzeletbeli barátok néhány hétig, de akár több évig is megmaradhatnak a gyerekekkel. A legtöbb gyerek nyolc-kilenc éves korára kinövi őket, elfelejti a szekrényben lakó krumpliemberkét.

Spoiler: A képzeletbeli barátok létezése a legtöbbször nagyszerű dolog!

A kitalált barátok azt jelentik, hogy a gyerek magányos?

Nem, a képzeletbeli barát nem jelenti azt, hogy szociálisan vagy érzelmileg aggódnunk kellene a gyerkőc miatt. Fejlődési szempontból normális, hogy a kisgyerekek gyakran játszanak egyedül és beszélgetnek magukban, és ez a játék gyakran sok kitalált forgatókönyvet tartalmaz, beleértve a képzeletbeli szereplőket, amelyek elmossák a valóság és a fikció határait.

Azok a gyerekek, akik színlelt barátokkal játszanak, vagy beszélgetnek velük, általában kevésbé félénkek és sokkal nyitottabbak, mint azok, akiknek nincsenek ilyen barátaik - állítja Marjorie Taylor, PhD fejlődéspszichológus, aki a képzelet és a kreativitás fejlődését kutatja, és aki a Képzelt társak és az őket létrehozó gyerekek című könyv szerzője. (A könyv nem jelent meg magyarul.)

Valóban jót tesznek a képzeletbeli barátok a gyerekek szociális és érzelmi stabilitásának?

A képzeletbeli barátok nemcsak a gyermek kreativitásának pozitív mutatói, hanem sok más módon is segíthetik a gyerekek fejlődését! Íme, csak néhány előnye annak, ha a gyerekeknek van képzeletbeli barátjuk:

• Lehetőséget ad nekik arra, hogy megbeszéljék a számukra érzelmileg megterhelő vagy akár pozitív témákat.
• Segít a gyerekeknek gyakorolni a nyelvi és szociális készségeket – a folytonos beszélgetés, a fiktív dialógusokban mindkét szerep egyszerre való eljátszása, a másik nézőpontjának alkalmazása a beszélgetésekben mind-mind ragyogó gyakorló terepek ehhez.
• Segíthet a gyerekeknek önbizalmat szerezni, és segíthet a problémamegoldásban – a kitalált barátnak sok gondja akad, amit gyermekünk segít megoldani neki.
• Ösztönzi az empátia fejlődését és a dolgok más szemszögből való meglátását – a képzelt kis baráttal sok esetben pont úgy kell törődni, ahogy a szülei törődnek a vele, vigasztalni, bátorítani, támogatni kell.
• Még összetettebbé és izgalmasabbá teszi a képzeletbeli világukat – a kitalált baráttal kapcsolatban egy sor dolgot kell végiggondolni minden nap, jobb így elmerülni valamiben, mint egy kapkodó filmkockákból álló mese előtt üldögélni passzívan.
• Megnyugtatja őket, hogy mindig van náluk valami, amit szeretnek – akár a kedvenc játékuk vagy takarójuk, de a képzelt barátjukat semmilyen körülmények között nem veszíthetik el.

Szülőként is lehetnek előnyei annak, ha a gyerkőcnek van egy képzeletbeli barátja. Ha beavat a gyermeked a barátjával való beszélgetésekbe, sokkal könnyebben tudsz kapcsolódni bizonyos helyzetek esetén. Ha például a gyerek azt mondja, hogy a képzeletbeli barátja nem akar iskolába menni, máris feltehetsz néhány nyitott kérdést ennek a "barátnak", amíg többet nem tudsz meg arról, hogy miért beszél erről a gyerek. Vagy, ha szorult helyzetben vagy egy-egy nevelési kérdésben, ez a képzeletbeli barát talán képes meggyőzni a gyereket a jó döntésekről. Például arról, hogy igenis mosson fogat, vagy segítsen a házimunkában.

Ez eddig szép és jó. De vajon mikor kell a szülőknek aggódniuk a gyermek képzeletbeli barátja miatt?

A legtöbbször a képzeletbeli társak egyszerűen csak az aktív képzelet jelei, egy olyan gyermek egészséges fantáziabeli működései, aki szereti kreatívan kezelni a szociális és érzelmi helyzeteket.

Bizonyos esetekben azonban mentális, egészségi vagy érzelmi probléma részei lehetnek. Amennyiben a képzeletbeli barát „jelenléte” mellett a fenti jelek bármelyike huzamosabb ideig észlelhető, érdemes szakember segítségét kérni:

• Egyéb fejlődési problémák, például nem kellő mértékű fejlődés, visszaesés a beszéd vagy a szociális interakciók terén.
• Képzeletbeli barátok, akik soha nem mennek el, vagy szinte folyamatosan "beszélgetnek", nem lehet nélkülük létezni egyetlen helyzetben sem.
• Képzeletbeli barátok, akik miatt a gyermek erőszakosan viselkedik önmagával vagy másokkal szemben, akár azt állítva, hogy ezt a fiktív barát tanácsolta neki.
• Hirtelen változások a gyerkőc szociális interakcióiban, beszédmintáiban vagy általános levertség, koncentrációs nehézségek, kimerültség.
• Alapvetően, ha bármilyen bizonytalan, szélsőséges vagy nem megfelelő viselkedést észlelünk a gyermek viselkedésében, amikor képzeletbeli társával interakcióba lép, kérjünk segítséget, beszélgessünk erről egy szakemberrel, hogy kiderítsük, valóban a képzeletbeli barát okozza-e a változást.

Persze a fenti jelek esetében a legtöbb szülő képzeletbeli barát létezésétől függetlenül is felkeresi a gyermekének segíteni tudó szakembereket, itt inkább csak a következtetést kell megerősíteni vagy cáfolni, hogy a viselkedésváltozás kiváltója valóban a képzeletbeli barát, ezen a nyomon elindulva talán könnyebb megfejteni a valódi okot is, ami a dolog mögött húzódik.

Alapvetően a képzelt barát jelenléte inkább támogató és pozitív, a családi kommunikációt megerősítő, a gyerkőcnek önbizalmat adó dolog, és amíg egészséges mederben folyik a vele való „együttélés”, próbáljuk meg mi szülők is megszeretni ezt a titokzatos legjobb kisbarátot.

Akác