Te mit tennél, ha korlátlan anyagi lehetőségeid lennének gyereknevelésre? Bezáratnál egy egész játékboltot, hogy a gyereked nyugodtan válogathasson? Vagy inkább az egyszerűbb örömöket választanád?
Nemrég olvastam egy külföldi gyermeknevelős oldalon Riley Keough, Elvis Presley unokájának visszaemlékezését a gyermekkoráról. Nála teljesen természetes volt, hogy Michael Jackson, az akkori mostohaapja, egy egész játékboltot kiüríttetett, csak hogy ők nyugodtan vásárolhassanak. De vajon tényleg ettől lesz boldog egy gyerek?
Riley azt mondja, ő már másképp szeretné nevelni a saját gyerekeit. Olyan világot szeretne teremteni nekik, ahol a kerti játék ugyanolyan izgalmas, mint egy luxusprogram. És talán ebben van valami - hiszen nem az számít igazán, hogy MIT adunk a gyerekeinknek, hanem hogy HOGYAN vagyunk ott velük?
Bevallom, nekem is voltak hasonló dilemmáim, bár azért nem játékbolt-bezárós szinten. Emlékszem, amikor a lányom születésnapját terveztük, és azon agyaltam, hogy minél különlegesebb programot találjak ki. Mindent beleadtam (pénzt, időt, energiát), hogy tökéletes legyen az a nap. Utólag rájöttem, hogy a tizedéből is lehetett volna olyan partit rendezni, amelyen jól érzi magát a gyerek.
Ez a legnagyobb lecke ebben a történetben: néha a legnagyobb luxus az, ha egyszerűen csak ott tudunk lenni a gyerekeinkkel, teljes figyelmünkkel, szeretetünkkel - játékbolt-bezárás nélkül is.
Te hogy látod?
BKCsilla
