Ha egy babának a sírására következetesen nem adunk választ, az az alapvető ősbizalmát súlyosan csorbítja. A csecsemők elsődleges kommunikációs eszköze a sírás, tehát nem egy manipulatív tevékenység, és ha ebből indulunk ki, a sírással jelzett szükséglet mindig meg kell, hogy kapja a szükséges figyelmet és gondoskodást az anya részéről.
Minden baba a sírással próbálja elmondani, mi szükséges éppen neki – legyen szó ételről, peluscseréről, fáradtságról vagy akár a hiányzó testközelségről. Ezek az üzenetek azért fontosak, mert a kisgyermekek még nem képesek szavakba önteni érzéseiket vagy igényeiket. Gyakran előfordul, hogy az újszülöttek az első hónapokban maguk is nehezen különböztetik meg sírásuk típusait, hiszen ebben a korban még minden igényüket egységes módon fejezik ki. Az anyai figyelem és az azonnali reakció ilyenkor segít elültetni az ősbizalom magjait kettejük között, segít abban, hogy a baba megtanulja, minden érzelme és szükséglete fontos, az igényei valósak és jogosak, és mindig számíthat a szeretetre, mint viszontválaszra is.
Azok az anyák, akik az első hónapokban szinte azonnal reagálnak a babájuk sírására, azt tapasztalják, hogy a kisgyermek hamarabb megtanulja, hogy az érzelmi megnyugvás elérhető. Ha azonban a sírásra nem adunk megfelelő választ, a baba azt az üzenetet dekódolja, hogy ő és az igényei nem számítanak, ami hosszú távon az önértékelésre, az emberi kapcsolatokra és a saját érzelmeinek kezelésére is negatív hatással lehet. A csecsemő tényleg úgy érzékeli, hogy világvége van amikor sír, ezért fontos, hogy minden alkalommal a szeretettel és türelemmel reagáljunk a hívására, az igényeire.
Ha egy kisgyermek folyamatosan úgy érzi, hogy a jelzését nem veszik komolyan, az később érzelmi problémákhoz vezethet. A kisgyerekek ilyenkor megtanulják, hogy a saját érzéseik nem fontosak, és ez a későbbiekben nehézségekhez vezethet az önbizalom, a társas kapcsolatok és az érzelmi intelligencia terén. Így alapvető feladatunk, hogy mindig reagáljunk, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem tudunk azonnal segíteni.
A mindennapokban számos módszer áll rendelkezésre a baba megnyugtatására. Ha a hagyományos megoldások – mint az étel, a peluscsere vagy az altatás – még nem elegendőek, érdemes tovább próbálkozni és alkalmazni a következő technikákat:
- Ringatás és hordozás: Az érintés és a közelség megnyugtatja a babát, segítve az érzelmi stabilitást.
- Nyugodt környezet: A csendes, félhomályos szoba, esetleg halk fehér zaj segít elvonni a figyelmet a környezeti zavaró tényezőkről.
- Relaxációs technikák szülőknek: Fontos, hogy a szülők is megőrizzék nyugalmukat. Gyors módszerként a három mély lélegzetvétel, vagy akár egy hideg arcmosás segíthet, ha a feszültség már túl magas.
- Kis rituálék: Például a szobában található tárgyak – mint a játékmackók, kisautók – megszámlálása elterelheti a figyelmet és oldhatja a stresszt.
A baba megnyugtatása nemcsak a gyermek érzelmi fejlődését szolgálja, hanem a szülők számára is egy önismereti utazás. Gyakran érezzük úgy, hogy saját gyermekünk érzelmi szükségleteinek kielégítése a saját belső gyermekségünkkel való kapcsolatunkat is tükrözi. Ha megtanuljuk, hogyan reagáljunk szeretetteljesen a baba sírására, akkor nemcsak a kisgyermek, hanem mi magunk is fejlődünk, és képesek leszünk pozitív példát mutatni a későbbi élethelyzetekben.
Mindig gondoljunk arra, hogy a baba sírása nem arra szolgál, hogy bosszantsa a környezetét, hanem arra, hogy jelezze, valamilyen tényleges szüksége van, vagy egyszerűen csak le kell vezetnie a feszültséget. Erre a helyzetre vonatkozóan nem mindig tehetünk csodát – a legjobb, amit tehetünk, hogy szeretettel fogadjuk a sírását, és a helyzetet higgadtan kezeljük.
Ha elfogadjuk ezt a tényt, könnyebben kialakíthatunk olyan környezetet, amelyben mi magunk is kényelmesebben tudjuk kezelni ezeket a pillanatokat, hiszen nincs értelme aggódni, ha egyébként sem tudjuk megállítani a sírást. Például leülhetünk a babával egy csendes sarokban, vagy ha rajtunk aludt el a pici, egyszerűen elmerülhetünk egy jó könyvben. Nem kell őt feltétlenül visszatenni a kiságyába azonnal, adjunk időt annak, hogy lecsengjen a sírós fejezet mindkettőnkben. Ez a tudatos elfogadás felszabadító érzést kelt, felvértezi a szülőket a soron következő sírásra.
Mert sírás mindig lesz, és bizony lesznek olyan pillanatok, amikor ezeket szinte lehetetlennek tűnik majd higgadtan kezelni. De semmi baj, hiszen emberek vagyunk, ráadásul biológiailag ott van a kényszer bennünk, hogy megfelelően és azonnal válaszoljunk a csecsemőnk sírására, ezért is olyan frusztráló, ha ez mégsem sikerül. Még egyszer, semmi baj! Vannak jobb és rosszabb napok, a lényeg a feltétel nélküli szeretet, a kulcs pedig az egymásra hangolódás.
Boldog sírós pillanatokat mindenkinek!
Hacacáré
