Mielőtt jön a grundra a csősz meg az építkezés, még pár homokbombacsatát lejátszhatunk. Mit szólnátok egy szubjektív Best of…válogatáshoz? (Avagy a taps és a meghajlások után természetes, hogy dupla basszussal eljátsszuk, hogy „..hányszor elmúlt már, de újra vár …)
Tündének van egy cikke a gyermekek titkos szennyes-szabályairól, amin konkrétan egy héten keresztül röhögtem. Amikor abbahagytam, a gyerekeim folytatták. És megállapítottuk, hogy amúgy szentigaz minden szava.
Az én legnagyobbat ment cikkem evör természetesen a Részf@szú Bagoly, a Lehetetlen Cuccokról, amiket Óvodába és Iskolába kérnek, szigorúan Last Minute. Nem tudom, hányszor jött szembe velem is a FB-on, évekkel a megjelenése után, és hány vadidegen kismamaoldalon láttam viszont. (Jogdíjat erre tessék…-eh már minddddegggy…)
Hogy értelmesebbet is idézzek, szerintem senkitől se tanultunk annyit és olyan értelmesen az autizmusról, mint Hollandremulet cikkeiből. Íme az egyik ilyen.
Leesett a gyerek az ágyról? Ne aggódj, mindenki más gyereke is. Itt viszont Epres Négercsók (és szakértő segítője) összerakták, mit kell csinálni, mire figyeljünk. Mentsd le, mert esetleg eltűnik!
Brumibaby és én is megírtuk a karácsony csodáját, a szülés véres valósága és a helyzet akkori totális kilátástalansága felől. Ez az övé (döbbenet, ennyi év után is), ez az Apokrif pedig az enyém. (A húsvéti már a fiókban maradt…)
Közeledik a húsvét, hát emlékezzünk Tünde édesapjának különös, szépséges patkolt tojásaira. A hagyományos patkolást továbbfejlesztve alakította ki saját technikáját. Munkáin ősmagyar és népművészeti motívumok egyaránt megtalálhatók voltak, saját mintázataival együtt. Veg nyuszijai is sokaknak megmaradtak, főleg ha szeretne a gyerek egy törpenyulat… Ez itt pedig Petya húsvétja Pankuci tollából.
Murmurka unokái nem szerették a klasszikus Grimm-meséket. Őt viszont igen…akármit mesélt.
Emlékeztek még Juditty irodalmi, történelmi, kulturális cikkeire? Ez itt épp Emily Dickinson költőnőről. (De kereshetitek Frida Kahlot, Szendrey Júliát és sokan másokat…) A saját irodalmi cikkeimből messze a Weöres áll a legközelebb a szívemhez.
Salty maratoni hosszúságú beszámolóit a „megváltozott médiafogyasztási szokások” ellenére tömegek követték. Még ha a „kakinyuszi” szerepel benne, akkor is – igazi Bezzeganya style.
Nanta rendkívüli családtörténeteire is emlékeztek, ugye? Itt egy visszaidéző belőle, némi elmélkedéssel arról, hogy hatnak a házasságra az újabb és újabb gyerekek…
És nektek melyik cikk marad meg akkor is, ha eltűnik a netről…?
Ja, tudom, az internet nem felejt. Ne reménykeggyenek itt kéremszépen holmi eltűnésben. Megvan az valahol, főleg, ha el akarnánk tüntetni azt a tartalmat, akkor csak igazán. Maradjunk csak szépen ennyiben. A’ elefánt, az felejt. Ja, az sem.
Vakmacska
