Szőke, vékony, szexbomba, izgatóan zöld szemében huncutság, kedvesség tükröződik, de mélyen ott motoszkál a szomorúság is. Keleti Györgyiről sokan, sokfélét írtak és mondtak az elmúlt hónapokban. Egyeseknek példakép, másoknak fekete bárány, a szexualitás megtestesítője. A volt honvédelmi miniszter lánya most maga mondja el igaz történetét. Sorozatunk második részéből kiderül, hogy Györgyi hogyan kereste és találta meg a szerelmet házasságaiban és mikor műtette meg első ízben a melleit.
Nagy találkozás volt. Keleti Györgyi fiatal, éretlen, sok szempontból tapasztalatlan lány volt, a férfi idősebb, megfontoltabb, túl egy házasságon és gyermekvállaláson. Sokan azt mondanák erre, hogy nem éppen ideális párosítás, ők mégis egymásba szerettek.
– Rajongtunk egymásért. Az első férjem magas egzisztenciájú, művelt, nagyon okos ember, akire mindig is fel tudtam nézni. Fél év után házasodtunk össze, tizennyolc éves voltam akkoriban. Eleinte nem gondolkodtam azon, hogy elég érett vagyok-e, hogy feleség legyek, egyszerűen fiatal voltam, szerelmes és mindent akartam. Õ pedig meg is adott nekem mindent. Nagyon szeretett, és nem tagadom, édesapámhoz hasonlóan ő is kényeztetett. Nyugati autót vett nekem, tényleg szép életem volt mellette – mondta Györgyi, akiről sok nő irigységből azt gondolja, ilyen szexis külsővel neki könnyű volt megfognia egy gazdag férfit.
– Istenem, hányszor hallottam már ezt! Akkor most hadd tisztázzak valamit: én édesapám mellett hozzászoktam egy nagyon jó életszínvonalhoz, nekem nem kellett sehova felkapaszkodnom, soha nem ez alapján választottam ki a partnereimet. Ráadásul akkoriban elálló füleim voltak, vékony szám, és kicsi melleim. Az első férjem mégis imádott. Úgy, kicsi mellekkel. Sok fiatal lány, és nő is azt hiszi, hogy egy férfit csak hatalmas mellekkel lehet elcsábítani, de higgyék el, egy férfinak a kisugárzás, az érzékiség, a műveltség sokkal fontosabb, mint a cici mérete– mondta el a szőkeség, aki pontosan tudja, hogy miről beszél, hiszen maga is átesett mellnagyobbító műtéten.
— Húszéves voltam, amikor először kés alá feküdtem. Egyszerűen azért, mert akkor jött divatba. Zöldfülű, huszonéves kiscsaj voltam, aki nem félt semmitől, és vonzották az új dolgok. A férjem mindenáron le akart róla beszélni, hiszen ő tényleg úgy szeretett engem, amilyen természetes valómban voltam. Persze nem sikerült meggyőznie, aztán végül neki tetszett a legjobban az eredmény. Györgyi és első férje kapcsolatában mégis megromlott valami. – Borzalmasan tapasztalatlan voltam még. Nem hogy egy házassághoz, de az egész élethez is. Vitt a fiatalos, mohó lendület, magával ragadtak a barátok, a bulik, az érzés, hogy én még élni, tapasztalni akarok. Aztán közbeszólt a végzet: elromlott az autómban a CD-lejátszó és betértem egy villamossági műhelybe. Ott találkoztam Zsolttal, azzal a férfivel, aki miatt mindent borítottam. Magas volt, sportos és jóképű. Elváltam, és mi összeházasodtunk. Újra feleség voltam, boldognak kellett volna lennem, de a kezdeti önkívületi, szerelmes mámorból lassan ébredni kezdtem. Egyre inkább rájöttem, hogy hibát követtem el, amikor elhagytam az első férjemet – mesélte Györgyi. Szemébe könnyek szöktek, ahogy visszaemlékezett régi életére.
– A két férjem két nagyon különböző férfi volt. Az első férjem a válásomkor roppant korrekt volt, vihettem, amit szerettem volna. A kocsit, bármit. A mai eszemmel azt mondom, hogy az első válásommal követtem el életem első és egyik legnagyobb hibáját.
(Folytatjuk)
Szalai Vivien
