A nagy visszatérő 2. rész - Malek Andrea olyan ember, aki nem adja fel egykönnyen, ha valamibe belekezdett. Az énekesnő életében pedig számos akadály volt, ám ő sosem hátrált meg, még akkor sem, ha külföldön került nehéz helyzetbe.
A főiskola elvégzése után Malek Andrea zenés és prózai szerepekben is megmutathatta önmagát. Tizenkilenc évesen Kováts Kriszta helyét vette át az Evita címszerepében, és számos szép feladat várta a Rock Színházban, a Nemzeti Színházban az Elveszett paradicsom női főszerepét is eljátszhatta. Országos ismertségre akkor tett szert, amikor bekerült a Szomszédok című telenovellába.
– Nagyon nehéz felfogni, ha az ember egyik napról a másikra ismert lesz, meg kell tanulni elfogadni a közönség kritikáit és feldolgozni a dicséreteket – mondja a színésznő. – Ha az ember a sok rajongás miatt elhiszi, hogy értékesebb, mint a többi ember, akkor csapdába esik, önzővé és sekélyessé válik. Így van ez azokkal is, akik manapság válnak ismertté, és bevallom, az én esetemben sem volt másképpen. Át kellett esnem ezen, amikor a Szomszédok miatt rendszeresen felismertek az utcán.
Andrea közben szakmájában is sikert sikerre halmozott, majd 1993-ban összeházasodott Princz Gáborral, a Postabank Rt. elnök-vezérigazgatójával. A politikai váltás feszült helyzetet teremtett, Gábornak távoznia kellett a bank éléről, ezért a család úgy döntött, egy kis időre Bécsbe költözik.
– A fiúnk négyéves volt, és a második gyermekkel a terhességem nyolcadik hónapjában jártam. Kizárólag a családom miatt vállaltam, nem vágytam külföldi karrierre, ráadásul itthon rengeteg feladatom volt, kint pedig eleinte egyáltalán nem találtam munkát. Sokszor gondoltam arra, hogy pakolok és visszajövök, de sohasem tettem meg, mert minden történés mögött valami magasabb rendű értelmet keresek, és nagyon szerettem volna kihasználni a helyzet adta lehetőséget, kipróbálni magam külföldi színpadokon is – emlékszik vissza Malek, aki a TV2 új műsora, a The Voice mestere lesz.
Andreának külföldön újra meg kellett küzdenie a sikerért, mindent nulláról kezdett.
– Válogatásokra kezdtem járni, ami persze teljesen idegen volt számomra, mert Magyarországon akkoriban ez még nem volt szokás. Eleinte angolul vittem dalokat, mert naivan azt gondoltam, elég lesz akkor németül megtanulnom azokat, ha megkaptam a szerepet. Hát nem volt elég. Aztán amikor már német nyelven próbálkoztam, akkor meg azt mondták, rossz a kiejtésem, amikor pedig már azt is kicsiszoltam, akkor közölték: nem ilyen figurát keresnek, mint amilyen én vagyok. Ugyanakkor a szüleim rettentően féltettek attól, hogy mi lesz velem odakint, és azt sem lehetett könnyű elfogadniuk, hogy az unokáik egy másik országban nevelkednek.
(Folytatjuk)
