Szívműtétje előtt Schobert Norbinak mindössze tíz százalékot adtak az orvosok az életben maradásra. A családapa nem tagadja: rettegett a haláltól. Félelmében Istenhez fordult. Most már úgy gondolja, hiába a sport, az egészséges táplálkozás, a pénz és a siker, ha nincs mögötte hit.
Schobert Norbert kemény küzdelemmel, de mindent megkapott a sorstól, amire ember csak vágyott. Szép családja van, anyagi biztonságban él, sikeres vállalkozások tulajdonosa, és arcát, nevét egy ország ismeri. Felhőtlen boldogságát csak néha-néha árnyékolták be irigyei bántó kijelentései.
Ám amikor kiderült, hogy szívbetegsége miatt napokig élet és halál között lebegett, valószínűleg egyetlenegy ember sem akadt, aki elcserélte volna vele az életét. A Facebook segítségével bárki nyomon követhette a háromgyerekes édesapa kálváriáját. Mert amit Norbi átélt, az valóban kínszenvedés volt.
Szenvedett a teste és szenvedett a lelke is, mivel nem tudta kitörölni a gondolataiból, hogy mi történik akkor, ha mégsem sikerül az operáció. Mi lesz, ha betolják a műtőbe, és soha többet nem jön ki? Mi lesz, ha gyermekeinek apa nélkül kell felnőniük? Mi történik imádott feleségével és édesanyjával? Schobert Norbi 2013-ra nem csak egy évvel lett öregebb.
Az egészséges életmód nagykövete úgy érzi, olyan megtapasztalást kapott, amit ha nincs ez a betegség, talán csak az élete végén ér el. Norbi büszkén vállalja, hogy végső elkeseredésében Istenhez fordult.
– Tíz százalék esélyem volt az életben maradásra, és sikerült. Úgy érzem, hogy az orvosok kitűnő munkája mellett az Istenbe vetett hitemnek köszönhetem a túlélést. A második életmentő operáció előtt már annyira gyengének éreztem magam, hogy egy olyan erőre volt szükségem, ami rajtam kívül áll. Az intenzíven fekve döbbentem rá, hiába a sport, az egészséges táplálkozás, minden pénzem és sikerem, ha nincs mögötte hit – mesélte meghatottan Norbi, aki eddig is hívő embernek vallotta magát.
Igaz, nem járt templomba, de hitt. Életben maradása után pedig csak tovább nőtt a bizalma a Mindenható iránt.
– Most sem mormolok semmilyen betanult igét, nem ragaszkodom tárgyakhoz. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy amikor fohászkodom, kinyitom a lelkem a Jóisten felé. Félrevonulok, erdőbe, hegytetőre, ott, ahol az ég és a föld találkozik egymással. De az is előfordul, hogy egyszerűen behunyom a szemem az ágyban, ha nem vagyok jól. Nagyon őszinte lelki kapcsolat ez – mesélt a legbensőbb szokásairól az életmódmester.
