Fiatalokat meghazudtoló lendülettel edzi a testét, hogy minél tovább aktív életet élhessen. Zenekarvezetőként szigorúan meghatározza, hogy a Karthagóval mikor és hol lépnek színpadra, ugyanakkor a magánéleti botrányok felett szemet huny.
– Gyakorlatilag egy palotában él. Hatalmas belső terek, saját szolárium, gyönyörű kert, medence. Hány szobás a Szigeti-rezidencia?
– Sok. Nagy ez a ház, már túl nagy is. Tizennégy éve kezdtem el építeni, egy évvel később költöztem be a feleségemmel és a két gyerekkel. A fiam viszont már kirepült, hárman maradtunk. Én kőbányai gyerek vagyok, mindig is nagy, kertes házra vágytam. Életem fő műve lett az otthonom. Szép, kényelmes és komfortos. Minden részletre ügyeltem, például hol legyenek a villanykapcsolók, merre nyíljanak az ajtók satöbbi. A szobákban van számítógép és telefon. Utóbbi még a mosdóban is, így én tényleg mindenhol elérhető vagyok.
– Valóban szép, de mégis úgy érzem magam, mintha az Éjszaka a múzeumban című filmbe cseppentem volna a házban található rengeteg dísztárgy miatt.
– Mások is mondták már, de sokat utazom, és mindenhonnan hozok valami szuvenírt. Csak elefántokból több mint száz van, az órák számát pedig magam sem tudom. Lassan azonban le kell állnom ezzel, mert már nem tudom hova tenni a sok tárgyat.
– Nemcsak a lakhelyére, hanem a külsejére is nagyon ad. Hatvankét évesen trendin öltözködik, diétázik és rendszeresen sportol. Kicsit hiúnak látom.
– Hiú is vagyok, persze, de egészségtudatos is. Immár tizedik éve hetente háromszor járok edzőterembe. Nem a szél hordja össze az izmokat. Nem akarok kétajtós szekrény lenni, de a környezetem szerint is jobban nézek ki így, mint fiatalabb koromban. Muszáj, hogy kitoljuk az életünk aktív szakaszát, a srácokat is mozgásra buzdítom. A kondíciónk a munkánk alapja. Fiatal rocker koromban a szexből űztem sportot, de ez már elmúlt. És igen, odafigyelek az étkezésre, sok csirkét, rizst eszem, viszont krumplit, szénhidrátot, édességet egyáltalán nem fogyasztok. Kivéve a fagylaltot.
– Árulja el, miért jár el edzeni, ha van saját konditerme?
– Nem tudom. Itthon nem jó, nincs motiváció. Oda elmegyek, eltöltök aktívan két és fél órát. Egész más érzés. Kondizom, bokszolok. Szeretem magam kínozni. Jót tesz nekem.
– Fiatalos külsején a rajongó lányok szeme is megakad. Mit szól ehhez a felesége?
– Nem féltékeny. Engem ő már zenészként ismert meg, természetes számára ez az életforma. Soha nem kérdezte, hogy egy koncert után volt-e valami a csajokkal. Már van egy határ. Persze akadnak hölgyek, akik többet akarnak, és a korunk se számít. Egy tizennyolc évesnek mindegy, hogy negyven-, ötven- vagy hatvanéves vagyok, az ő szemében ez is, az is öreg, de mégis benne lenne a dologban.
– Eredetileg bányásznak készült. A zenészlét messze áll a bányászkodástól.
– A szüleim polgári foglalkozást szántak nekem, így Esztergomba jártam bányatechnikumba két évig. Azért csak addig, mert a harmadik évben levittek a bányába. Nem kellett volna! Katartikus élmény volt, egyszerűen iszonyú. Utána azonnal visszamentem a kollégiumba, összecsomagoltam a cuccomat és hazautaztam. Különbözeti vizsgával átmentem egy híradástechnikai iskolába, műszerész lettem. Később aztán közgazdász diplomát szereztem.
– Dolgozott valaha „rendes” munkahelyen?
– Ifjú közgazdászként állást kaptam a Külkereskedelmi Minisztériumban. Akkoriban kezdtem zenélni a Corvina együttesben, és a fellépésekről néha csak hajnalban értem haza, de reggel nyolcra már a hivatalban voltam. Megmutattam magam, aztán kimentem a vécébe, lehajtottam a tetejét, és aludtam. Aztán egyszer lebuktam. Valaki nagyon be akart menni, engem meg kerestek, hol vagyok. Kiderült, hogy kétnaponta a mosdóban alszom. Behívott a főnöknő, megkérdezte, miért alszom ott, majd arra kért, válasszak. Ezt tettem.
– A Karthago együttes frontembere. Harmincöt éve zenélnek együtt. Hogyan lehet ennyi ideig felülemelkedni a konfliktusaikon, a sérelmeiken?
– Hozzáállással, toleranciával. Számos vitánk van, mégsem veszünk össze sohasem igazán. A végén humorral elütjük a dolgokat. Sokféle világnézetű ember van a zenekarban, például HIT-gyülekezetes, ateista, és a politikai ellentétek is kiélezettek. Még numerológus is van köztünk. Mindent megbeszélünk egymással, a magánéletükbe nem szólok bele. Barátok vagyunk, szeretjük a másikat, és úgy érzem, ha valamelyikükkel történne valami, nem folytatnám tovább a munkát.
– Jó zene, jó zenészek, fülbemászó dallamok. Mégsem látom, hogy elhalmoznák önöket fellépésekkel. Mi ennek az oka?
– Nagyon vigyázok a zenekar imázsára. Nem engedem például, hogy kisstílű falunapokon lépjünk fel, nincsenek kultúrházak, tornatermek és így tovább. Játszhatnánk többet is, de harmincöt év nagy idő, már jelent valamit, és én nem akarom leértékelni a bandát. Mindig utánanézek, hova megyünk, milyen a hangosítás, a színpad, mennyi ember várható a koncertre. Egyébként volt olyan időszak az életünkben, amikor évente háromszáz bulit is megcsináltunk.
– Volt egy időszak, amikor ennek ellenére nem játszottak együtt. Miért?
– Valóban leálltunk 1985-ben. Ennek két oka volt. Véletlenül majdnem levágtam az egyik ujjamat. A mamámmal voltam a szentendrei nyaralónkban, napoztam a nyugágyon, hátradőltem, és valahogy visszazuhant a fejrésze, az ujjam pedig ott maradt. Kétórás műtéttel varrták vissza. Akkor nem hittem, hogy tudok még valaha játszani. Leszedték a kötést a kezemről, és egy fekete, amorf valamit láttam csak. A többieket lassan megkeresték mások, hogy játsszanak velük, és mivel mi nem tudtunk, hát elengedtem őket, én pedig zenei producerként kezdtem dolgozni. Végül megállapodtunk, hogy szünetet tartunk, de azért közben is jó kapcsolatban voltunk egymással. Aztán öt év elteltével érkezett egy felkérés a Petőfi Csarnok jubileumi bulijára. Megcsináltuk, és újrakezdtük a közös munkát.
– Magyarországon mennyire lehet sikeres egy hatvanon túli rocker?
– Ez provokatív kérdés. Anno nem gondoltuk, hogy ennyi idősen is a színpadon nyomjuk. Tolószékes banda nem leszünk, de ameddig keresnek és szeretnek minket, addig biztosan zenélünk.
1950-es évek
1952. április 15-én születik, Budapesten. Másodikként érkezik külkereskedő édesapja és minisztériumban dolgozó édesanyja életébe. Jó eszű srác, de magaviseletével állandóan bosszúságot okoz szüleinek. Elemi iskolai tanulmányait a kőbányai fiúiskolában kezdi. Zongorázni tanul.
1960-as évek
Nyolcadikos korában megnyeri a helyi Ki mit tud?-ot és megalapítja első iskolai zenekarát. Zongorázni és gitározni tanul.
1970-es évek
A Sigma, majd a Corvina együttes tagja lesz, aztán életre hívja a Karthagót. Házasságot köt kedvesével, de kapcsolatuk hamar zátonyra fut.
1980-as évek
Ismét megnősül, feleségével két gyermekük születik, Dániel és Andrea. A Karthago egyre sikeresebb, mégis tartanak pár év szünetet. A Magyar Rádió zenei szerkesztője, rendezője lesz, a képernyőn a Rock gyermekei című műsort szerkeszti. Elkezdődik zenei produceri pályafutása.
1990-es évek
Megalapítja saját zenei kiadóját. A Karthago újra összeáll. Az ATV csapatához igazol, ahol műsorvezetői, produceri és kommunikációs igazgatói feladatokat lát el.
2000-es évek
Zenészként és producerként is sikeres. Megtalálja álmai otthonának helyét, és hosszas tervezgetés után belekezd az építkezésbe.
Napjainkban
Élvezi az életet. Napjait a munka mellett a testedzés tölti ki. Hamarosan csomagol, és családjával egyik kedvelt országába, Egyiptomba utazik.
›› Elnéző gyerekek
Fiatal rockerként rengeteget dolgozott, amit a családi élete is megsínylett. Gyakorlatilag csak aludni járt haza, gyermekei fejlődéséről öt-hat éves korukig le is maradt. Még kislánya születésénél sem volt jelen. Sőt! Csak otthon látta először a babát. Dániel és Andrea soha nem kérte számon az elveszett éveket, és ma is kifejezetten bensőséges viszonyt ápolnak a papájukkal.
