Szalóczy Pál negyvenkét évig dolgozott a Magyar Rádió bemondójaként. A napokban a hetedik ikszet betöltő legendás hírolvasó csak papíron tartja magát hetvennek.
Nyugodtan letagadhatna húsz évet. Mennyinek érzi magát?
Köszönöm. Ha valóban ez a látszat, nem jár annyira messze, olyan ötven körülinek érzem magam.
Hogy telnek a nyugdíjasévek?
Nem mondanám, hogy elhalmoznak munkával, inkább én teszek róla, hogy ne unatkozzak. Számomra is egzisztenciális törést jelentett a nyugdíj, de nem panaszkodom. Elég jól felkészültem, hogy kezeljem a megváltozott életszituációt. Néha szoktam is mondani magamnak, hogy a nyugdíjasélet sokkal zaklatottabb, mint amikor még dolgoztam, hiszen akkor előre tudtam, hogy a nap ezen és ezen szakában ezt a hat-nyolc órát töltöm hivatalosan munkával. Most meg egy hajsza az életem, de roppantul élvezem. A rádiózásra jellemző összevissza életmód annyira hozzám nőtt, hogy rájöttem, halálosan idegesítene, ha hivatali időben kellene ténykednem. A mechanikus életmód nekem soha nem tetszett.
Mégis mivel foglalkozik manapság?
Az előadói vonal erősödött az életemben. Részben irodalmi esteket szervezek nagy élvezettel, részben pedig visszatértem az énekléshez. Több a szabadidőm, mint a rádiós hőskorszakban volt. A Bolyki Soul&Gospel Kórussal egy csapat tagjaként énekelhetek. Él bennem a vágy, hogy megmutassam, korábban már szerepeltem a nyilvánosság előtt, mint énekes.
Hiányzik a rádiózás?
Nagyon, nem is gondoltam, hogy ekkora ûrt hagy majd. Szerencsére úgy érzem, hogy még sincs a mostani életemben üresjárat. A depresszió messze elkerült, inkább a nosztalgia és a hiányérzet uralkodik el rajtam. Naponta visszatérő álmom, hogy rádiózom. A hírolvasásban kevés lehetőségem volt a kreativitásra. Nem véletlen, hogy amikor abbahagytam a mindennapos munkát, akkor olyan dolgokat találtam ki magamnak, amikben sokkal többet tudom élvezni a szabad gondolatokat. Épp emiatt nagyon szeretem az irodalmi estjeimet szerkeszteni, rendezni és előadni is.
A magánéletéről keveset tudunk…
A negyedik házasságomban élek, de most már megállapodtam teljesen. Mostani feleségem egyébként egy régi kapcsolat. Ő egy ifjúkori szerelmem, akihez öregkoromra találtam vissza. Így vált a szerelmünk egy nagyon szép, különleges történetté. Ritkán szokott ez így sikerülni. Az kellett hozzá, hogy megérjen bennem ez a folyamat. Benne megtaláltam azt a nőt, aki mellett végleg meg tudtam állapodni. A korábbi zavaros életemet kisimítottam, viszont ehhez közel hatvanévesnek kellett lennem.
