Alaposan kiosztott Friderikusz Sándor egy magyar írót. Hazugsággal vádolja, nem tartja elég okosnak és követeli, hogy kérjen tőle bocsánatot.
Csúnya adok-kapok alakult ki Friderikusz Sándor és egy vajdasági magyar író Szerbhorváth György között. Fridit senkinek sem kell bemutatni, a magyar televíziózás egyik legendája, legutóbb a TV2-n az Összezárva című műsorral jelentkezett, jelenleg az ATV-n van egy beszélgetős háttérműsora.
A 43 éves Szerbhorváth György a szerbiai Topolyán született, vajdasági lapok után többek közt az Élet és Irodalomban és a Magyar Narancsban is publikált, munkásságáért több díjban, elismerésben is részesült.
Szerbhorváth a Librarius beszámolója szerint egy a rendezvényen mesélt Menekülni: jó című művéről. Az előadás során szóba került Friderikusz Sándor is.
– Múltkor felhív a Friderikusz, hogy lesz-e horvát-szerb háború a menekültek miatt. Hát, mondom, szerintem nem lesz. A hangjából némi sajnálatot éreztem ki, mert ha nincs háború, nincs téma se a jövő heti műsorba – pedig milyen nagyszerű lenne, hogy én épp akkor szerepelek, bréking nyúz, kitört a háború. Így maradtam le a magyaros világhírről. Talán majd legközelebb nagyobb szerencsém lesz, és kitör a háború – idézik az írót.
Friderikusz egy válaszlevélben kérte ki magának a fentieket. Többek közt hazugsággal vádolja Szerbhorváthot, nem tartja elég okosnak és követeli, hogy kérjen tőle bocsánatot. A levelet maga Szerbhorváth küldte el a Librariusnak azzal, hogy bocsánatot kért Friditől és sajnálja, hogy nem elég okos ahhoz, hogy meghívja a műsorába.
Íme Friderikusz levele:
„Kedves Szerbhorváth úr,
most olvastam a litera.hu-n, hogy a január 16.-án közzétett írásban megemlékezik rólam, illetve a négy hónappal korábbi telefon-, illetve levélváltásunkról, amit Ön persze “múltkor”-ként emleget. De természetesen nem ez a legnagyobb baj írásával, illetve – mint látom – a Litera estjén tartott előadásával. Sajnálattal állapítottam meg, hogy írásában
többszörösen nem mondott igazat!
1. Nem igaz az, hogy szeptemberben azzal a kérdéssel hívtam fel, hogy lesz-e horvát-szerb háború, a menekültek miatt! (Ennél sokkal kifinomultabb a megközelítési módunk.) Azért hívtam, ezt mondtam Önnek akkor is, mert szerettünk volna találni egy a szerbekhez értő szakembert találni, akivel műsorunkban megbeszélhetjük, mi az oka a szerb-magyar összeborulásnak, szemben az akkortájt kiéleződött magyar-horvát viszonnyal.
2. Az meg aztán tényleg szemenszedett hazugság, amit ugyancsak állít előadásában-írásában, hogy ti. a hangomból “némi sajnálatot érzett ki, mert ha nincs háború, nincs téma sem a jövő heti műsorba”! Ha egyet is látott volna azon műsorok közül, amit immáron harmadik éve, hetente háromszor az ATV-n készítek, tudná, messze nem ez a primitív, bulvár-
megközelítés jellemző erre a programra és rám sem. Ez bizony vegytisztán az Ön aspektusa, Uram!
Ha nagyon tudni akarja, az eredeti témát később műsorunkban napirendre tűztük, más meghívottal, és azért nem Önnel, mert a szerkesztőségben elolvastuk néhány írását, megnéztük a youtube-on két-három nyilatkozatát, és mi tagadás, nem találtuk elég okosnak, alaposnak és karizmatikusnak egyiket sem. Vendégeink többsége más színvonalon van. Szégyellheti magát azért, hogy egy teljesen jóindulatú kezdeményezést (lásd alább a szeptemberi levelemet!)
Ön kiforgat, csak azért, hogy nevemmel az előadásában hencegjen (“Múltkor felhív a Friderikusz”), miközben azt egy primitív hazugsághoz igazítja!
Elvárom, hogy levélben bocsánatot kérjen tőlem, és azt is, hogy a jövőben mindenféle minőségében szíveskedjék tartózkodni a személyemre való hivatkozástól, különösen a butácska fantázia-játékaiban mellőzzön, azt kérem!
Üdvözlettel,
Friderikusz S.”