Bálint gazda felesége, Antónia jó ideje várta a napot, amikor lejár férje vezetői engedélye. Remélte, hogy nem újíttatja meg a jogsiját. Bálint gazda a kedvéért mostantól csak gyönyörködik az udvaron parkoló autójában.
– Sosem fogom elfelejteni: 1937-et írtunk, amikor a kezembe kaptam 18 évesen a jogosítványomat. Szerencsés fiatal voltam, mert édesapámtól rögtön kaptam egy autót. Akkor kezdődött a vezetés szenvedélye, amely a mai napig tart. Vagyis már csak tartott, mert többé nem vezethetek. Szeretett feleségem úgy gondolja, hogy egy 97 éves férfinak már nincs helye az utakon, pedig én azt gondolom, jó sofőr vagyok. Figyelek mindenre, jók a reflexeim, nem okoztam még balesetet, ráadásul orvosilag is megfelelnék. De hagytam magam, hogy boldoggá tegyem! – mosolygott az öregúr, aki a mai napig családfenntartóként megállás nélkül dolgozik. Könyveket ír, előadásokat tart, műsort forgat és oktat. Rendszeresen járja az országot, mostantól fejtörést okoz számára, hogyan oldja meg a közlekedést.
– Nem tudom, hogyan fogom megszokni ezt az újfajta életet. 79 év szabadság után lettem lekorlátozva. Szomorú vagyok, hogy nem tudok postára menni vagy csak úgy beülni az autóba és hazahozni a növényeinket a kertészetből. De majd biztosan kialakul... – mondta a Borsnak Bálint György.
