Hosszú ideje kellett sajtótájékoztatókról újságíróknak csalódottan hazakullogni, amikor Törőcsik Marit keresték egy-egy rendezvényen. A Nemzet Színésze ugyanis elvállalta a legkülönbözőbb felkéréseket, de egészségi állapota miatt végül mégsem tudott ezeken megjelenni. Kedden azonban a róla elnevezett ösztöndíj átadóján ismét régi fényében tündökölt: nemhogy megjelent a nyilvános eseményen, hanem mindenkivel parolázott, vicceket mesélt, hosszan maradt az Uránia kávézójában, hogy minden kérdésre válaszolni tudjon.
A Törőcsik Mari-ösztöndíjat a színésznő Balogh Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől „kapta” nyolcvanadik születésnapjára. Persze az egy éven keresztüli havi százezer forintos juttatást nem Mari viheti haza, mégis úgy érzi, valójában az ösztöndíj az ő elismerése is.
– Ez az ösztöndíj egy ajándék, elismerés a miniszter úrtól, amivel leborul előttem. Elismeri a múltamat, és örökre a jövőmet is. Minden évben két tehetséges színészhallgató fogja megkapni, olyanok, akiknek a legnagyobb szükségük van rá ahhoz, hogy csak a karrierjükkel tudjanak foglalkozni – mondta viccelődve a Kossuth-díjas művész, aki annyira elemében volt, hogy köszöntőbeszéde közben Zsótér Sándort is maga mellé ugrasztotta, mondván, ő bizony mindjárt elesik, azonnal fogják meg. Majd hangosan felkiáltott: Még élek!
Törőcsik a Borsnak elmesélte: elég gyakori az is, hogy valóban saját pénzéből adakozik arra rászoruló idős kollégáinak. Jó tanácsait a két első díjazott, Józsa Bettina és Vízi Dávid itta, míg a művésznő sörrel koccintott a jövőjükre.
