Eddig sosem beszélt erről.
Ha csak eszébe jut, még mindig elpityergi magát édesapjára gondolva Zoltán Erika. Egyrészt azért, mert az apa már nem él, ahogy Erika többi rokona sem, mindannyian rákban haltak meg. Másrészt pedig az énekesnőnek fáj feltépni azokat a sebeket, amit édesapja okozott neki.
– Senkinek nem kívánom, hogy gyerekfejjel átélje mindazt, amit én. Az apám zenész volt, imádtam őt, majd megszakadt a szívem, amikor hatéves koromban, hogy megéljünk, két évre külföldön vállalt munkát. Azt ígérte, összeszed egy zsák pénzt, aztán hazajön, és az életben nem lesz gondunk semmire. Ehelyett beleszeretett egy nőbe, elvált anyutól és soha többet nem jött haza. Az édesanyámat ezzel teljesen tönkretette, mert ő az a típusú nő volt, akinek csak egy szerelem létezett az életben. Így hát egyedül maradt velem, és bizony nagy szegénységben éltünk. Volt, hogy ennünk nem volt mit, télen fűteni is ali tudtunk, azt, hogy én mennyit fáztam jéghideg lakásban, míg élek, nem felejtem el. Irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akik lakótelepen éltek, mert meleg lakásban lakhattak és volt fürdőszobájuk. Én 16 éves koromig lavórban fürödtem. Ezt képtelen voltam megbocsátani apámnak – mesélte a Best magazinnak Zoltán Erika, aki dalt is írt édesapjáról „Apámról nincs mit mondanom" címmel, igaz, sosem adja elő.
– Mint mondtam, hatéves voltam, amikor disszidált, tizenkettő voltam, amikor újra találkoztunk. Ő nem jöhetett haza, így meghívott magához. Egy hónapig voltam kint, de nem volt jó. Idegen lett számomra. Aztán amikor már rendszeresen hazajárhatott, jött is, de én nem szívből, csak a jólneveltségem okán voltam hajlandó találkozni vele – mondta Erika, akinek kislánya érkezése változtatta meg a kapcsolatát apukájával. A papa szívrohamot kapott, s azt kérte lányától, legalább az unokáját had' látogathassa. Ekkor ismét közel kerültek egymáshoz, és az énekesnő mára képes volt megbocsátani is neki.
