Ábel Anita: Nem szégyellem a könnyeimet - interjú

Nem taktikus, inkább ösztönös

Elkezdődött a Drágám, add az életed! második évada. Műsorvezetőként mit szeret leginkább a vetélkedőben?

Az egészet! Az első évad is nagyon izgalmas volt, egyrészt, mert azelőtt nem vezettem ilyen típusú műsort, másrészt Majkával tizenhat év után dolgoztunk újra együtt. A vetélkedő szórakoztat – és ez a legfontosabb –, ugyanakkor kicsit a párok életébe is bepillantást nyerhetünk. Majkával néha olyanok voltunk, mint az életvezetési tanácsadók; olykor békítettünk, vigasztaltunk. Ez egyébként a második évadra is igaz, de most Tilla a műsorvezető-társam. Hosszú évek óta ismerem és szeretem őt, nagyon sokra tartom, jó vele dolgozni. Nagyon jó látni azt is, hogy a régi kapcsolatok felfrissülnek: gyakran úgy néztek egymásra a párok a különböző szituációkban, ahogy már rég. A játékban újra láthatták kedvesük másik oldalát, ami a hétköznapokban, a munka, a gyerek, a rohanás mellett gyakran elfelejtődik. Azok a kapcsolatok pedig, amik még nem tartanak olyan régóta, megerősödhettek.

Szóval kapcsolatépítőnek sem utolsó a játék.

Sokszor gondolkodtam a női versenyzők fejével, elképzeltem, hogy én küldeném-e a férjemet arra a feladatra, miként reagálnék, ideges lennék-e, ha nem tudja megoldani. Az is érdekes, tudnék-e a párom fejével gondolkodni... Talán ez az egyik legmeghatározóbb ebben az évadban: nagyon sokszor nem ösztönösen cselekedtek a lányok, hanem tényleg látszódott az összhang a párok között. Egy nagyon érdekes, civil hetet is láthatnak majd a nézők. Négy, teljesen különböző karakterű párt választottak ki a jelentkezők közül. Szeretek civil emberekkel lenni, ugyanúgy megtalálom velük a hangot, mint a hírességekkel. Nagyon nyitott emberek szerepeltek a műsorban, akiknek többet is jelentett ez a játéknál... Nagyon sok megható pillanatot éltünk át, volt sírás, nevetés, nem szégyellem a könnyeimet én sem.

Van olyan sztárpár, aki nagy meglepetést okozott önnek?

Nehéz kiemelni bárkit is, mert mindig van egy olyan játék, amiben a férfiak igazi hőssé válnak, amiben istenigazából odarakják magukat. Itt mindenkit megtalál egy feladat, senki nem úgy megy haza, hogy semmi sem sikerült számára. De talán Zoltán Erikát és Robby D-t emelném ki, mert nagyon jól gondolkodtak együtt. Olyan szeretetben vannak, mindemellett pedig borzasztóan szórakoztató párost alkottak.

Milyen lenne, ha játékosként szerepelne a férjével?

Nem vagyok egy taktikus ember, inkább ösztönlény. Szerintem nagyon sokszor elbuknék. Talán a hét közepére találnám meg önmagam, addig szegény férjemet biztos, hogy mindenféle feladatra kiküldeném. (Nevet.) De ezt ő is tudja. Mint ahogy én is jól ismerem, hiszen tizennégy éve vagyunk együtt, tudom az erősségeit, vagy mi az, ami nem fekszik neki. Egyébként azt láttam, hogy néha a kevesebb több volt ebben a játékban is. Tudni kell elengedni helyzeteket, nem kell mindenáron engedni a nyomásnak, hogy „ma még nem voltunk, nem szerepeltünk”. A megfontoltság itt is sokat számít.

Egyformák vagyunk, csak a történetek mások

Tizennégy éve alkotnak egy párt, tizenegy éve házasok. Épp a minap tartották az évfordulójukat. Megünnepelték? 

Igazából most a polgári esküvőnk évfordulóját ünnepeltük, a templomit egy héttel később tartjuk. De akinek kettő volt, a polgáriról soha nem emlékezik meg, ezért idén úgy döntöttünk, hogy ezt fogjuk kiemelni. (Nevet.) Aznap reggel jöttünk rá, hogy hányadika is van, és nem rohantunk egyből ajándékért, nem csináltunk hetedhét országra szóló bulit, hanem vacsoráztunk egy jót és visszaemlékeztünk az elmúlt tizennégy évre, felidéztük, mennyi minden történt velünk. 

Tartuffe a Pinceszínházban, Anyád kínja az Orfeumban – ezekben az előadásokban is láthatjuk most. Hogy alakul a napirendje, mennyi benne a színház?

Jelen pillanatban nem próbálok, az említett darabokat már bemutattuk, új premier majd jövőre lesz. Így a színházi előadások az estéket érintik, mellette a televíziós munkák vannak és változatlanul szinkronizálok, az is része az életemnek. Most több idő jut arra, hogy a kislányommal, Lucával legyek – bár nagyon figyelek arra, hogy ez akkor is így történjen, amikor sokat dolgozom. Nem különbözik az életem bárki másétól, én hiszek abban, hogy mindenben egyformák vagyunk, csak a történetek mások. Meg ahogy megéljük azokat. Nekem fontos a családom és a civil életem. Miután a férjem nem szakmabeli, a munkát az ajtón kívül hagyom.

Luca mennyire van tudatában annak, hogy mivel foglalkozik az anyukája?

Most, hogy már másodikos és az iskolában is sokan megtalálják azzal, hogy ki az anyukája, beszélgetünk erről. Mondtam neki, hogy ezt a többieknek is mesélje el: „a te anyukád csak annyival különb, hogy a tévében dolgozik, de ugyanúgy odabújik hozzád mesét olvasni vagy éppen ugyanolyan szigorú tud lenni, mint más szülő”. De igazából természetesen kezeli ezt az egészet, mert otthon az anyukája vagyok, nem más. Ugyanakkor, ha épp nincs, aki vigyázzon rá és kedve van hozzá, akkor eljön velem egy színházi próbára, vagy például a Kismenők felvételén is volt.

Amikor a gyermek büszke az anyukájára

Ugyan még csak nyolcéves, de érdeklődik a színház iránt?

Azt látom, hogy a zenét nagyon szereti, de mindez még nem téma otthon, ehhez még kicsi. Ő nagyon büszke rám, egyébként ezt anyaként furcsa megélni. Például múltkor mentünk valamelyik plázába, ahol hangosan azt mondta, hogy: „Eemberek, itt van Ábel Anita!” Nevetve kértem, hogy ne ismételgesse, mire azt válaszolta: „De miért, anya, én olyan büszke vagyok rád!” Gondoltam magamban, azt hiszik az emberek, hogy én tanítottam rá. (Nevet.) De most törjem le a lelkesedését? Ő ilyen és még nem érti, hogy néha anya miért venne fel egy csuklyát és válna láthatatlanná. Ha büszke, hát büszke, én is az vagyok az anyukámra, kihúzom magam, ha mellette lépkedek.

Szerepel a NőComment! rendhagyó talkshow-sorozatban is. Miről szól pontosan az előadás?

A NőComment! tulajdonképpen hét nő, akik megvitatják azokat a közéleti dolgokat, amik nagyon sok embert érdekelnek. Mindig van egy férfi vendégünk is, szegény... (Nevet.)

A múltkor például a Facebook-posztolásról beszélgettünk a gyerekkel kapcsolatban, hogy ki milyen képeket tesz fel a közösségi oldalra, milyen hatással van ez rájuk.

Irigységről, féltékenységről is szó volt, vagy éppen arról, hogy ki milyen korban élne. A humor természetesen nagyon fontos része az estnek. Dobó Kata, Gryllus Dorka, Kovács Patrícia, Liptai Claudia, Risztov Éva, Stahl Judit, Tatár Csilla, egy civil, háromgyermekes anyuka, László Nicole és én alkotjuk a csapatot, első vendégünk Hajós András volt. Aki egyébként saját bevallása szerint anya. Mondta, hogy a gyermekeivel együtt megszületett a benne lévő anya is. Tényleg nagyon sok mindenről beszélgetünk egy-egy alkalommal, az előadások folytatódnak, hamarosan az ország több pontján is. 

Mivel kapcsolódik ki, ha ideje engedi?

Jógázom. Három éve találtam rá arra a formájára, ami a teljes kikapcsolódást jelenti számomra, ez a bikram jóga. Abban a kilencven percben csak magamra figyelek. Szeretek futni, télen is a szabadban; nagyon jót tesz a sport: örömre, bánatra, mindenre gyógyír. De annyi mindent csinálunk közösen a gyermekkel... – és van egy kutyánk is!

Luca hamarosan az őszi szünetnek örülhet...

Igen, és nem bánom, sőt! Egyikünknek sem kell hajnali 5.50-kor felkelni. (Nevet.)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!