Elsőre úgy tűnik, hogy a zenész egy nagyon laza apuka, de amikor belemerülünk a gyereknevelés részleteibe, kiderül, hogy a titkosszolgálati módszerektől sem riad vissza. Hogyne: a fiatal lányáról van szó!
A mulatós zenész az a tipikus lányos apuka, aki bár tudomásul veszi, hogy az immár felnőtté cseperedett lánya bulizni jár, sőt udvarolnak is neki, mégis igyekszik a lehető legnagyobb biztonságban tudni a gyermekét. Ehhez azonban szigorú szabályokra, következetes nevelésre és különleges praktikákra van szükség, amiben Lajcsi sokkal kreatívabb, mint azt az ember először gondolná.
– A lányom, Bogi, egy hét múlva lesz tizennyolc éves – meséli a Borsnak Galambos Lajos. – Felnőtt nő már, kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy bulizni akar, és udvarolnak neki. Ezzel az utóbbival, lányos apukaként is viszonylag könnyen megbarátkoztam, ez a természet rendje. A lányom egyébként jó gyerek, és én soha nem szóltam bele abba, hogy kivel ismerkedik… Abba viszont igen, hogy például hányra jön haza.
A zenész szerint a jó nevelés lényege, hogy bár hagyjuk a gyereket kibontakozni, elfogadtatjuk vele, hogy vannak szabályok, amiket kötelező betartani.
– Mi mindig megbeszéljük, hogy ha elmegy valahova, hányra jön haza – magyarázza Lajcsi. – Ha tízről van szó, az tíz órát jelent, egy perccel sem többet. Természetesen előfordulhat, hogy tovább szeretne maradni, akkor felhív és megbeszéljük a dolgot. Mindent lehet, kivéve egy dolgot: a gyerekeim nem állíthatnak kész tények elé.
Galambos Lajos nagyon jó viszonyt ápol a két fiával és a nagylányával, megbízik bennük, de ugye, az ördög sosem alszik… Ott bujkál benne a félelem, hogy esetleg valami baja eshet az utódoknak. Bogi esetében éppen ezért egy egészen elképesztő praktikát talált ki:
Az első kiállítására készül Galambos Boglárka, Lajcsi nagylánya. A 18 éves festőpalántának a Párizsi Nagyáruház impozáns Lotz-termében állítják ki az impresszionista, modern tájképeit, melyek a szakma neves képviselői szerint nagyon ügyes munkák. Boginak a festészet területén fényes jövőt jósolnak.
– Bevallom, volt olyan, hogy magam eredtem a lányom után, amikor bulizni ment. Ezzel csak az volt a baj, hogy ha ő nem is vett észre, perceken belül felismertek mindenhol, így hamar lebuktam. Szóval ez a lehetőség elveszett, de támadt egy sokkal jobb ötletem: megkértem az egyik biztonsági őr ismerősömet, hogy ő kövesse… A buli közben aztán felhívott a lányom és azt kérdezte: „Apa! Az a nagydarab férfi ott az ajtóban, aki megállás nélkül engem figyel, ugye nem véletlenül van itt?” Nem volt más választásom, mint bevallottam neki, hogy én figyeltetem, de ez az ő érdeke. Azt hiszem, ezt majd csak évek múlva fogja megérteni…