Gyermekkori szerelmével játszik együtt Xantus Barbara - interjú

Most szállt le a Pódium Színpad turnébuszáról, szereti a vándorszínészéle­tet?

Igen, jó beülni a buszba és élvezni azt az óriási szeretetet, amit vidéken kapunk. Ott különösen értékelik az emberek, ha szívből játszunk. Hálásak, figyelmesek, felállva tapsolnak. A határon túl, például Erdélyben a szeretetet szinte kézzel lehet fogni. Szeretek menni akkor is, ha aznap csak távanyuka lehetek. Ennek ez az ára, de nagyon megéri. Játszani, dolgozni jó akkor is, ha éjjel kettőkor érek haza, és hétkor már kelni kell, mert iskolába viszem a fiamat. A másik lehetőség, hogy otthon ülsz, miközben imádod a hivatásodat. A vándorszínészélet az kihívás.

Közben a színházában, a Turay Idában éppen olyan darabot próbál, amit Tolnay Klári és Moór Mariann neve fémjelez.

Bizony, amikor 1996-ban játszottuk a Francia szobalányt, Tolnay Klári ott ült a nézőtéren, és szakértette, hiszen az ő szerepét játszottam. Gyönyörű időszak volt. Darvasi Ilona (a Turay Színház igazgatója – a szerk.) emlegette, hogy játsszam el itt is. Ma már próbáljuk, Szurdi Miklós rendezi, és Laura, a feleség szerepét bízta rám.

Fura lehet, hiszen eddig ön volt a szobalány.

Így van. Az édesanyát akkor Moór Marianna játszotta, nagyon szerettem, de sosem gondoltam, hogy engem is megtalál ez a szerep. Meglepődtem, hiszen ezt a darabot egyszer már egy más aspektusból megfejtettem a magam számára. Ezt a korszakot, úgy hittem, lezártam. De az első próba után letérdeltem és megcsókoltam a deszkát, amint láttam, hogy a feleséget, az anyát játszhatom. Egy bonyolult női lélek, komoly kihívás. Ráadásul olyan csodálatos partnereim vannak, mint Győri Péter és Benkő Péter, akikre régóta felnézek.

Benkő Péterbe nem volt halálosan szerelmes gyerekkorában? Én igen.

Dehogynem! A koppányi aga testamentumában!? A mai napig összeakad kezem-lában, ha látom. Pláne egy színpadon állni vele! Az én korosztályomnak a mai napig tőle és Nagy Gábortól dobban a szíve. Óriási dolog, hogy ebben a színházban minden évben megtalál egy olyan szerep, ami a legjobbak közül való. Nincs mellényúlás. A nehézségekkel együtt is jól érzem magam a bőrömben.

A gyermekei apja, Szurdi Miklós rendezi. Hogy tudnak együtt dolgozni?

Másodszor rendez, amióta nem élünk együtt. Jó vele dolgozni. Itt munka van. A színész arra vágyik, hogy jól megszorongassák, a vérét adhassa. Ez nem mazochizmus, egyszerűen jól akarod csinálni. Jó ez a „munkamán” Szurdi-légkör. Jól vagyok a bőrömben. Tudod, hogy van egy hely, a Turay, ahol szeretettel fogadnak, ahol helyed van. Egyre kevesebb az olyan társulat, ahol otthon érezheted magad magad.

Szurdival elváltak?

Nem élünk együtt, az biztos, de nagyon jó barátok vagyunk.

Lehet így együtt dolgozni? Nincs tüske?

Lehet. Ha két ilyen csodálatos gyerekünk van, akkor muszáj is. Pont akkor nehéz, hiszen szenvedély volt, nagy érzelmek, aminek fájdalom, harag a vége. Két ember felel azért, ha valami balul sül el. Ketten csináltuk jól, és kettőnk felelőssége, hogy elromlott. Mindkettőnknek kell megbocsátást kérni és adni. Akit szerettél, nem téped ki az életedből, a része lesz. Enélkül nem én lennék. Akkor másmilyen lennék, és én jóban vagyok magammal, nem bánom, hogy ilyen vagyok. Összetört a nagyapám halála, de az a fájdalom is én vagyok. Ha egy figurám sír, ebből sír.

Sajnálom, most történt?

Nem, tizenkilenc éve, amikor a lányommal voltam várandós. Mentem fel hozzá, hogy válasszunk nevet, de nem volt otthon. Minden ilyesmit vele beszéltem meg, nekem ő volt a jó embe­rem. Nem jött haza, elütötte egy taxi. Miattunk legyőzte a rákot is, tíz éve tünetmentes volt. Legyőzte, hogy élhessen velünk. Nem ez az ócska betegség vitte el, hanem egy taxi a zebrán. Ha rossz dolgokat élünk meg, a részünkké válik, az is mi vagyunk.

Váltsunk mosolygósabb témára, a gyerekeire!

Panka 19 éves, Balázs 13. Csodálatos gyerekek, baromi nehéz velük, de őrülten büszke vagyok rájuk. Mindennap úgy fekszem le, hogy de jó, hogy vannak nekem. Aggódós anyuka vagyok, nekik jobb is, hogy sokat dolgozom, nem rágom az életüket.

Melyikük természete hasonlít az önére?

Panna nagyon sok mindenben, de van, amiben Balázs. Például abban, hogy szeret muzsikálni és jó nyelvérzéke van. Néha beszól nekem, hogy anya, de béna vagy. Kritizálni szabad, agarakkal hátrébb, ifjú feltörekvő! Építeni lehet, rombolni minek. Kritikus, de én is az vagyok. Néha piszkál az angolom miatt: anya, nem így ejtjük. És a csudába, általában igaza van.

Ön bátor nő, sok dologban úttörő. Az első magyar színésznő volt, aki producerként is dolgozott, és az első, aki levetkőzött a Playboynak.

Az első producer voltam? Valakinek ezt is csinálni kellett, amikor összehoztunk egy kis játékfilmet. Szurdi Miki irányított. Ez a kisfilm eljutott a cannes-i filmfesztiválra. A Kodolányi János Főiskolán volt produceri szak, és mivel a producerség nagyon érdekelt, elvégeztem. Fotós barátaim nemrég pedzegették, újra kellene fotózkodni a Playboynak. Csak nevettem: inkább filmet kellene forgatni. Szinkronizálni is szeretek, és énekelni a zenekarommal, a Babra és a Jazztettel. Örökzöldeket játszunk, ami csak eszünkbe jut, már dolgozzuk is fel. A karácsonyi klubkoncertünk a Zöld macskában lesz.

Kerek a szakmai élete.

Sosem kerek, de rajtam múlik. Ha beleteszem magam, akkor működik. Ez olyan, mint a gyereknevelés. Ha elhanyagolod, ő sem fog szeretni, amikor öreg leszel. Mindenbe be kell fektetni energiát, a kapcsolatokba is. Az nem igaz, hogy minden kerek, de felsejlik a lehetősége. Talán ezért kellett nekem új életet kezdeni, hogy lehessen bármi. Abban a jó, a rossz is benne van. Az életem hosszú könyv legyen, színes, ismeretlen lapokkal. És tudomásul vettem, hogy az ismeretlen nem mindig jó.

Egyszer azt mondta, szerelemhívő. Ez most is igaz?

Szerelempárti vagyok. Ha az én pasimat jobban szeretik, akkor vinniük kell. Ha engem szeretnek jobban, akkor ott a pont. Egy pohár vízbe, egy szemüvegbe, egy ronda vihogásba is bele lehet szeretni. Mert jó szeretni.

Most éppen szeret valakit?

Persze. Aki szerelemhívő, az mindig szeret valakit szerelmesen.