Ritka, hogy egy családban három tehetséges színész legyen, hát még az, hogy ugyanabban a darabban szerepeljenek. Magyarországon ilyen még biztosan nem volt. Eddig.
Haumann Péter, Haumann Petra és Haumann Máté főszereplésével kezdték el próbálni Moliére: Fösvény című darabját a Magyar Színházban. Izgalmas helyzet, hiszen a darabban is ugyanaz a felállás: Harpagon lesz Péter, gyerekei pedig a zsugori főhős gyerekeit játszszák. Így mint édesapa már nemcsak magáért, értük is izgulhat.
– Nem izgulok. Három külön színészről beszélünk, nem apáról, fiáról meg a lányáról – mondja a próba után vidáman Haumann Péter. – Nem izgulok, mert úgy vagyok a gyerekeimmel, mint a többi színészkollégával. Éppen elég régóta színészek ők is, a szakma elfogadta őket a saját jogukon.
Vajon olyan családban, ahol szinte mindenki színész, folyton a színházról van szó? Reggelitől vacsoráig jeleneteket elemezgetnek?
– Szó sincs erről, már csak azért sem, mert mindhárman máshol lakunk – árulja el Péter. – Próba után a színházból kifelé menet beszélgetünk, mint bármelyik kollégával. Nem többet, nem mást. Ez magától értetődő, három színész vagyunk, így éljük az életünket. Fecsegünk, dumálunk és óvakodunk mindenféle kártékony kritikától. Nálunk otthon mindenki elmondhatja a véleményét, de nem rápirítva a másikra, hanem csak lazán, könnyedén, egészségesen. Szerintem mi egy jól működő, igazán jó család vagyunk.
A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész gyaníthatta, hogy valamelyik gyermeke követi a pályán, de mit szólt ahhoz, amikor kiderült, hogy mindkettő?
– Nem szóltam egy szót sem. Némi szorongással fogadtam, mert ismerem a szakmám buktatóit. Ugyanannyi elemi aggodalom volt bennem, mint bármelyik szülőben, ha a gyereke pályát választ. Ők nem kértek, én nem adtam tanácsot, még a felvételijükre sem.
Tavaly ősszel írta meg a Bors, hogy Haumann Péter felmondott a Katona József Színházban, és még az is lehet, hogy végleg visszavonul, unokázni szeretne. Hál’ istennek, nem végleg búcsúzott a színpadtól.
– Nagyon élveztem, hogy nem kellett ősszel elkezdenem a munkát – vallja be Péter. – Utazhattam külföldre. Pocsék nyaram volt, amit így meghosszabbítottam, és szeptemberben még elutaztam Horvátországba a tengerpartra egy csodálatos helyre. Kipihentem magamat előre, mert hamarosan már négy unokám lesz, bőven lesz játszanivalóm! – nevette el magát. – Az egyik unokám kiskamasz, a másik öt és féléves, a harmadik-negyedik ikrek és március közepén érkeznek. Nagy élvezetet jelentenek, csak legyen rájuk időm! Ezért sem bánom, hogy csökkennek a színházi feladatok. – Azért hozzátette: – Jól érzem magam most a Magyar Színházban, egy nyelvet beszélünk a rendezővel, Lengyel Ferenccel, aki a Katonában kollégám volt. Élvezem a próbákat, és azt, hogy apa, lánya, fia egyszerre állhat a színpadon. Jóleső érzés, hogy együtt vagyunk.
