Az új Aranyasszony még nem tudta feldolgozni édesapja elvesztését, de eddig ideje sem volt a gyászra. A Klapka-örökség megőrzése és felosztása lassú és fájdalmas folyamat, amiről először mesélt a Borsnak Sandy.
A hagyatéki tárgyalás óta szinte az egész Klapka család hallgatásba burkolózott. Most mégis megszólalt...
– Igen, a tárgyalás után volt egy kis elzárkózás. Nagyon sok minden történt, amiről nem tudtam beszélni, de most úgy döntöttem, hogy amire tudok, válaszolok.
Egyre többet foglalkozik az üzleti élettel, és folyamatosan képzi magát. Könyveket vesz, cégvezetőexpóra jár. Ez az jelenti, hogy véglegesen ön fogja vezetni az aranybizniszt?
– Folyamatosan tanulok. Amikor még édesapám élt, már akkor aranyról és befektetésekről szóló könyveket kértem a születésnapomra, és azóta csak felerősödött bennem az érdeklődés. Az üzlet nem áll le, és valakinek vezetnie kell, amíg el nem dől, hogy mi lesz. Nem biztos, hogy ez a végleges forma, de egyelőre úgy néz ki, itt maradok. Most már készen állok arra, hogy kilépjek az emberek közé, és ismerkedjem az üzleti szférában.
Hogy áll most a hagyatéki tárgyalás?
– Még mindig folyamatban van. Sokat gondolkodunk azon, hogy mi legyen a vagyonnal, ki mit szeretne, de a végleges döntés pillanata még nem jött el. Nagyon jó a testvéreim között az együttműködés, ezért lehet, hogy a tárgyalás nyár közepére már véget is ér. Békesség van, és senki nem akar a másiknak rosszat.
Ezt a jövőt képzelte el magának?
– A kereskedelem mindig is érdekelt. Az, hogy mivel kereskedem, már csak részletkérdés. Nem akarom egy terület mellett elkötelezni magamat, édesapám is ezt csinálta, én pedig követem az ő példáját. Ha valami nem megy, nem fogom erőltetni, inkább újabb lehetőségeket fogok keresni.
A dióültetvénnyel foglalkozik a jövőben?
– Az inkább édesapám feleségének a szárnyai alatt van. 18 éve foglalkozik vele, és beletanult már. Mondhatni, felosztottuk az üzleteket egymás között, de természetesen ha tudunk, akkor segítünk a másiknak mindenben.
Az alkalmazottak vezetőként tekintenek már önre?
Igen, egyre jobban elfogadnak. De ez fontos is, hogy gördülékenyen menjen minden. Új helyzet, hogy gondoskodnom kell az emberekről, de eddig sikerrel teljesítettem a feladatokat. Remélem, ez a jövőben is így lesz.
Lelkesen beszél az üzletről, de legbelül hogy érzi magát?
Egyre jobban vagyok. A gyász még hátravan, nem vagyok túl rajta, sőt el sem kezdtem még foglalkozni ezzel. Nem tudatosan nyomtam el az elején, de a januári káoszban már kialakult bennem, hogy először helyreállítjuk a boltot, és csak utána foglalkozom a lelki dolgokkal...
