Lord Brett Sinclair és Danny Wilde örökre beírta magát a filmtörténetbe, ahogy megformálójuk, Roger Moore és Tony Curtis is. A Minden lében két kanál című angol krimivígjáték-sorozatot 1971. szeptember 17-én mutatták be az angol csatornákon, majd további 23 epizódot láthattak belőle a nézők. Ma már klasszikusként tartjuk nyilván, ezért nehéz elhinni, hogy az egyesült államokbeli próbavetítésen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Roger S. Baker, a sorozat alkotója korábban több háttérinfót is megosztott az alkotás folyamatáról.
– Rock Hudson és Glenn Ford is visszautasította a szerepet, így B tervet kellett gyártani. Először Curtist szerződtettük, Moore nehezen állt kötélnek, az Angyal című sorozat után elege volt a tévéfilmekből, mozivászonra vágyott. Végül a pénz, amiből volt bőven, meggyőzte.
A sztori
Az angol Sinclair és az amerikai Wilde két gazdag playboy, akik partizással, csajozással, autózással, hajókázással ütik el az idejüket. Sinclair arisztokrata család sarja, igazi úriember, ölébe hullt a gazdagság. Wilde kemény munkával szerezte a vagyonát, amit nagyon élvez. Fulton bíró azonban úgy véli, ők a legalkalmasabbak arra, hogy a felső tízezer bűnözőit lépre csalják. Az urak állandóan ugratják egymást, Wilde például rendszeresen felségnek szólítja Sinclairt.
Emlékszem, az első találkozásuk nem jól sült el. Tony dohányzásellenes volt, Roger imádott bagózni, rá is kérdezett, rágyújthat-e. Tony duzzogott, kinyitott minden ablakot, majd egy dohányzásellenes könyvet dobott Roger ölébe, aki már csak azért is pöfékelni kezdett. Valahányszor rágyújtott, Curtis minden alkalommal visszataszító illusztrációkat dugott Moore orra alá, aki így pár nap múlva leszokott a cigiről – eleveníti fel emlékeit Baker.
– A forgatásokon ugyanolyan jól kiegészítették egymást, mint a képernyőn: Moore könnyed és fesztelen volt, Curtis szeszélyes és temperamentumos. Az ellentétek vonzották egymást, remekül kijöttek, bár kebelbarátok nem lettek – mesélte Baker.
– Amilyennek a képernyőn láttak a nézők, olyanok voltunk a valóságban is. Nagyszerű volt Rogerrel dolgozni, nekem imponált a modora és az életszemlélete is. Kiváló ember. Nincs jobb Rogernél – cáfolta egyszer Curtis a pletykákat, hogy ki nem állhatják egymást.
Ellentétes személyiségük végül sikerre vitte a sorozatot, 24 rész után a megrendelők mégis csökkenteni akarták a film büdzséjét – a legdrágább sorozat volt a maga korában –, ami nem tetszett a stábnak, főleg nem Roger
Moore-nak, aki Sinclair karakterét viharos gyorsasággal James Bondéra cserélte. Így véget értek Sinclair és Wilde kalandjai, de a Minden lében két kanál sikere nem ért véget: a tévécsatornák gyakran ismétlik, és 2006-ban DVD-n is kiadták a szériát.
Érdekességek
– Tony Curtist Sztankay István, Roger Mooret Láng József szinkronizálta, hangjuk egybeforrt híres kollégájukéval, olyannyira, hogy amikor felújították a filmet, a nézők nem fogadták el az új szinkronhangokat.
– Curtis és Moore sportot űzött abból, melyikük tud több színésznőt meghódítani a forgatások alatt.
– Curtis gyakran kijött a sodrából a munka során, de ilyenkor bevonult a lakókocsijába, majd néhány marihuánás cigaretta elszívása után mosolyogva, csókokat hintve jött ki.
– Moore gyakran cikizte Curtis akcentusát, aki azzal vágott vissza, hogy meggyőzte a szabót, készítsenek az alkatára kényes kollégájának kisebb öltönyt, hogy az azt higgye, hízott.
