<p>Újból főszerepet kapott a Madách Színházban, aminek kapcsán elárulta, ha nincs Kiss Ramóna, nincs ez a karrier. De nem csak ünnep az élete, a színész azt sem titkolta, attól tart, hogy idővel tolószékbe kerülhet.</p>
A $zerelmes Shakespeare-ben lesz Will. Hányadik szerepe ez már a Madáchban?
Az első volt A nyomorultakban Marius, utána jött a József és a színes szélesvásznú álomkabátban József, aztán Raul Az Operaház fantomjában. Nincs kedvencem, mindet szeretem. Ez lesz az első igazán prózai darab, már nagyon várom!
Az ének jól megy magának, ettől fél?
Persze! Az ének megvan szívben, fejben. A Barátok közt sorozatban beszélek, szerintem ez sem okozhat problémát. Nem is izgulok, inkább izgatott vagyok. Várom, hogy ebben a darabban mennyit és mit fogok fejlődni a tanár úr és a kollégák segítségével. Zseniális színészekkel játszhatok együtt. Tompos Kátyát eddig csak moziban láttam a Valami Amerikában! Annyira jó, hogy most itt lesz.
Hét éve tűnt fel az X-Faktorban a Non-Stop együttessel, aztán bekerült egy napi sorozatba, és hiphop, máris főszerepeket játszik az ország egyik vezető színházának szuperprodukcióiban.
Ez hatalmas dolog. Nagyon örülök, és soha nem fogom tudni megköszönni Kiss Ramónának, hogy itt lehetek. Ramcsi a mindenem!
Ezt nem értem.
Ramóna szólt, amikor indult a Mamma Mia! Tudta, hogy énekelek, mentünk a folyosón, és megkérdezte: – Te miért nem voltál a Mamma Mia-castingon? – Én? – kérdeztem csodálkozva. Azóta mindig azt mondja, hogy Ádi, te nem ebben a világban élsz. Aztán szólt, hogy újból lesz válogatás. Ugyanúgy jelentkeztem, mint mindenki más. Kaptam kottát, szöveget, felkészültem. Eljöttem a válogatóra, és hál’ isten felvettek.
Be volt tojva?
Persze hogy be voltam.
Volt önben félelem, hogy megérkezik egy sorozatból, mit szólnak majd a színházi színészek?
Új helyre bekerülni mindig, mindenkinek nagyon izgalmas. Izgulsz, hogyan fogadnak el. Ez mindenütt így van az életben. Hogy kinek milyen előítélete van a sorozatból jött színészekkel, az más kérdés. Ha egy színpadi színész egyszer eljön a Barátok köztbe, ahol húsz perc alatt kell egy jelenetet megvalósítani, hát onnantól kezdve nem fogja lenézni őket, mert nagyon nehéz. Ott húsz perc alatt a maximumot kell nyújtani.
Ez igaz, de ettől még lehetett önben félelem ekkora ugrástól.
Volt, persze hogy volt, de ezt nem dramatizálom túl. De nem félek felhívni Szirtes Tamás tanár urat. A múltkor a Macskákban a step miatt hívtam, hogy aggódom. Legutóbb a darabbal kapcsolatban, hogy kicsit lassabb vagyok. A tanár úr megnyugtatott: Ádám, ne aggódjon, én itt vagyok magának, segítek. Ha ezen vagy bármi máson aggódom itt a színházban, az lefedi a darab sikerét. Otthon lehet egy kicsit azon, hogy Úristen, csúnyán néztek rám, de itt nem. Ezt ki kell zárni. Táncos voltam nyolc évig, azt, hogy velem üvöltöznek, vagy megbántott a barátnőm, vagy meghalt a kutyám, teljesen ki tudom zárni. Ezt megtanultam. Ha bármilyen negatív hatás ér, megpróbálom a magam javára fordítani. Például azt mondják: Solti, rossz vagy, akkor nem kezdek el hisztizni, kijavítom a hibámat. Mindannyian ugyanolyan dolgozó emberek vagyunk, egy gépezet fogaskerekei.
Volt már színésznő, aki elpanaszolta, hogy sírt a takarásban, mert megbántották idősebb kollégák. Itt nincs irigység, amikor például mindenki önt fotózza?
Talán van, de erről nem engem kell kérdeznie. Az embernél eljön egy pillanat, amikor már nem veszi be a feléje irányuló negatív hullámokat, én például észre sem veszem. Muszáj, át kellett alakítani magamban, mert ha nem tenném, nem tudnék teljesíteni a színpadon. Eszembe jut nekem is persze, csak elfojtom, elzárom, mert a feladatra koncentrálok. Ugyanúgy, ahogy nincs kedvencem semmiből, vagy nem csinálok botrányt soha, mert nem akarok támadási felületet. Ugyanúgy dolgozom, megtanulom a szöveget, mint a többiek, akár kicsit jobban is, mert akkor nem mondhatja senki, hogy hú, az a hülye elrontotta. Amúgy mindenki hibázik, csak az nem, aki nem dolgozik.
Itt a színházban van már barátja?
Van, mindenhol barátok vannak. De tudja, nincs kedvencem semmiből... Olyan nagy barátságot nem alakítok ki senkivel. Inkább haverságot. Olyan igazi barátom talán csak egy van, akit felhívok, aki tudja, mi van velem. Viszont rengeteg haverom van, mindenkivel kedves vagyok. Már 37 éves lettem, rengeteget csalódtam, nem adom magam csak úgy oda. Építek egy kis falat.
Rengeteget csalódott?
Igen. Mindenki csalódik, nem? Korábbi életemben volt már olyan, akiről azt hittem, hogy mennyire szeret engem, aztán bemószerolt a főnöknél. Akkor megtanultam, mindenkivel kedves vagyok, de senkit sem engedek be úgy nagyon, mert akkor nem sérülhetek. Csak ennyi. De ezzel mindenki így van, nem? Ez egy nagyon magányos szakma.
Komolyan beszél?
Ezt szokták mondani a színészek. Először nem értettem, de aztán a színházban és a Barátok köztben eltöltött évek megtanítottak arra, hogy akire igazán számíthatok, az saját magam vagyok. Más nem csinálja meg helyettem a feladatot. Várhatom, hogy valaki megtegye, de nem fogja senki, mert mindenki azzal van elfoglalva, hogy a saját dolgát hiba nélkül megoldja, hogy aztán arra tudjak építeni. Ugye, milyen magányos ez a szakma? (nevet)
Mi lett a non-stoppos zenésztársaival?
Az a vokálegyüttes abban a formációban már nem létezik, mert Balázs és Ábel Németországban dolgoznak. De most debütált az új formáció, a megújult Non-Stop, csatlakozott hozzánk Fejes Anna. Az akapella nekem szerelem! Pénz nincs benne, de képtelen vagyok elengedni. Ha nyernék a lottón, ebbe fektetném a pénzt.
A Barátok közt is szerelem? Hosszú külső forgatáson van túl, de csillog a szeme.
Ez ott mindennapos, tiszteletem a stábnak, a kollégáknak. Sosem hagynám ott! Nekem hatalmas kihívás nap mint nap Bokros Ádám bőrébe bújni, akivel olyan dolgok történnek, amik velem soha. Egyes szám harmadik személyben beszélek róla, ez kicsit skizofrén állapot.
Van még ilyen munkaszerelme?
A fogtechnika, ami nekem a jövő. Ha ronda leszek és öreg, ha már nem tudok énekelni, járni, tolókocsiban ülök, akkor majd csak ott dolgozom. Édesapámmal visszük a műhelyt, folyamatosan megújulunk. Most vettünk egy olyan gépet, amivel háromdimenziós tárgyakat tudunk készíteni. Alig várom, hogy használjam!
Miért kerülne tolókocsiba?
Tudja, a dongalábam miatt. 1984-ben műtöttek, akkor még nem itt tartott az orvostudomány. Eltörték, összedrótozták. Ha állok, hamar elfárad. Persze járok, steppelek, de azért érzem. Még a járáshoz is felveszek egy rögzítőt. Ezért is vigyázok a súlyomra. Az egyik orvosom azt mondta, statikailag a lábam nem megfelelő, 50–55 éves koromban lesz gond vele.
A menyasszonya, Berni önnel van még, vagy lecserélte egy fiatalabbra?
Majd tíz év múlva, addigra harminc lesz! (nevet) Komolyra fordítva, a suli mellett dolgozik, tanulja a fotózást is, igyekszik megvalósítani magát.
Benne, a szerelmében bízik?
Természetesen! A szerelem akkor jó, ha egyben a legjobb barátod is. Boldog vagyok vele!
