A lexikonok és interneten fellelhető életrajzok is egy asszonyról beszélnek, de Csukás István a Borsnak elárulta, három felesége volt.
„Feleségével, Porga Máriával 1975-ben kötöttek házasságot.” Ez az, ami a legendás költő és meseíró összes életrajzában szerepel. Pedig Pom Pom és Süsü, a sárkány szülőatyja háromszor nősült. A mester következetes abban, hogy nem beszél a magánéletéről, de a Borssal egy könyve miatt most kivételt tett.
– Három feleségem volt, három igaz szerelem, ebben nagylelkű volt velem a sors. Ezen a területen kicsit szabadabban mozogtam. A találkozásaimban nagy szerepet játszott a véletlen. Hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra. Egy pillanat műve volt, és megtörtént. Háromszor átéltem. A szerelmes ember kicsit önkívületi állapotban van. Mindig is szerelmes természetű voltam, gyereknek is. Nem voltam szégyenlős, kerestem a lányok társaságát. Ezért is lett ennyi szerelmes versem. De akkor is írtam, ha nem volt konkrét személy. Két nagy költői téma van, a halál és a szerelem. Én ezt választottam. Ma is ragaszkodom a szerelemhez.
Miért mesélt erről? Mert az Ünnepi Könyvhéten a Szép Magyar Könyv 2017 díját Csukás István, Évszakom a szerelem című kötete kapta, aminek borítóját P. Szathmáry István készítette, és Bérczessy Gergely szerkesztette.
– Telitalálat! – foglalja össze a véleményét a könyvről a szerző, aki közel háromszáz felnőtteknek szóló verset írt. – Új évszakot találtam ki, a szerelem évszakát. Ott mindig süt a nap, nagy a forróság, ott minden jó. A kötetet a Könyvmolyképző adta ki, azért ők, mert beleszerettem a nevükbe. Olyannyira, hogy életműszerződést kötöttünk. Ez a kötet szerelmes versek gyűjteménye, férfi-nő kapcsolatról, az egymáshoz vezető útról, amit a szerkesztő válogatott a 80. születésnapom alkalmából. Egyfajta hallhatatlanság ez, nagy élmény megélni – mondja Csukás, akinek szerelemhez fűződő emlékei a gyermekkorban gyökereznek. Koedukált iskolába járt, ahol fiúk és lányok együtt tanultak.
– A híres Békés-tarhosi zeneiskolába, ahol együtt játszottunk fiúk-lányok, lett köztünk egyfajta pajtásság. Ezek a barátságok nagyon szépek voltak, a gyermekkori lányokkal ma is tartom a kapcsolatot. Hiszek abban, hogy van férfi és nő közt barátság. És, hogy a négy évszakon kívül mindenkinek szüksége van a szerelem évszakára is.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
mint érzékeny műszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.
Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergődő fény: szemem szemed
foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra bűvkörébe fogja.
Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, őrzi a pendítő ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.
(Csukás István)