Budapestnek és az V. kerületnek is díszpolgára volt, de sem a fővárostól, sem a kerülettől nem jött senki, hogy elbúcsúzzon a Kossuth-díjas, érdemes művésztől. A családtagjai kedves történeteket mesélve, mosolyogva temették el.
Meglepően szűkkörű temetése volt az ország egyik legnépszerűbb művészének, Schubert Évának. A jó idő ellenére is kevesen jöttek el a pályatársai, színészkollégái és rajongói közül, aki viszont ott volt, az mind megható őszinteséggel mesélt egy kiváló emberről és művészről, aki okos volt, vicces, elszánt és lelkiismeretes, jószívű és maximalista.
– Világsztár vált volna belőle, ha nem mond többször is nemet a külföldi munkalehetőségre, de ő itthon szeretett, a hazai közönsége előt játszani – mondta Pindroch Csaba.
– Nem tudok még egy ilyen színésznőt, aki ennyire sokrétű volt. Tanított a színi akadémián, számos film és rádiójáték fűződik a nevéhez. Egyedülálló intelligenciája, kitűnő műveltsége utánozhatatlan, ötven évre visszamenőleg emlékezett az összes szerepére.
A művésznőt többek között Pásztor Erzsi, Verebes István, Gyurkovics Zsuzsa, Mécs Károly és Zsurzs Kati kísérte utolsó útjára. A ceremónián beszédet mondott Pregitzer Zsuzsa a Színházi Dolgozók szakszervezete nevében, mellette Pindroch Csaba és Bellus Attila színművészek emlékeztek. Bár a művésznő Budapestnek és az ötödik kerületnek is díszpolgára volt, hivatalosan senki sem köszönt el az ikonikus művésztől. Schubert Éva július 11-én, nyolcvanhat éves korában hunyta le örökre a szemét.
Művelt és okos volt
Nem volt mindegy, hova temetik
