Felfogni sem lehet, hogy vajon mit élhet át az a nő, aki hosszú évekig minden lelki és testi fájdalmat, gyötrelmet eltűr, és még a nyolcadik sikertelen beültetés után is reménykedve néz a nőgyógyászára és a férjére, hogy valamelyikük mondja azt neki: Zita, ez csak egy rossz álom, ne aggódj, hamarosan felébredsz, és minden rendben lesz.
Pataki Zita mindent megtett, még a lehetetlent is megkísérelte azért, hogy férjével közös gyermekük szülessen, de a természet nem kegyelmezett. Negyvenévesen esett először teherbe, de a boldogság csak pár hétig tartott. Zita elvesztette a magzatot, a zuhany alatt állva, tehetetlenül imádkozott, hadd fejezze be a vetélést egyedül, ne kelljen a kórházban, rideg falak között búcsúznia. Mesterséges megtermékenyítéshez fordultak később, több beültetést csináltak végig, miközben minden egyes eljárás komoly összegbe került. Az állam öt lombikot támogat, de még így is százezrekbe kerül, öt felett, ha elfogyott a támogatás, egy beültetés már másfél milliót kóstál. A nyolcadik sikertelen próbálkozás után elfogyott Zitáék ereje.
– Akkor, amikor Magyarország legjobb orvosai azt mondják: Zita, ne küzdjön! Na, ekkor kellett elengednem – vallotta be a Fókusz kamerája előtt sírva az időjós, hogy mikor jött el az a pillanat, amikor feladta. Az érzelmi hullámvasút, a félelmekkel és aggódásokkal teli évek megviselték a Class FM műsorvezetőjét, Zita néha ordított volna fájdalmában, de túlélt.
– Harmincöt éves kor fölött háromezer kezdeményezésből lesz egy újszülött. Rájöttem, az a csoda, ha gyermek születik – vallotta be. A saját gyermek boldogsága elveszhetett Zita számára, de azért van még remény! A szíve alatt növekedő élet csodáját talán már nem ismerheti meg, de anya lehet, párjával szülőként, teljes családban élhetnek. Az örökbefogadás nemcsak nekik adhat vigaszt, de egy gyermeknek is reményt a teljes életre. Az élet keserű fintora, vagy épp egy reményt adó üzenet a sorstól, hogy Zita pályája kezdetén, húsz évvel ezelőtt örökbefogadási tanácsadóként dolgozott. Ötven gyermeket mentett meg az árvaságtól és segített hozzá ahhoz, hogy családban nőjenek fel.
– A szüleim gyerekkoromban karácsonyra kihoztak gyerekeket az egri gyerekotthonból. Így kezdődött. Az összes örökbefogadásra várakozó házaspárral személyesen találkoztam, a dossziéjukat ellenőriztem, fenntartják-e még a szándékukat. És nemcsak a szülőket akartam megismerni, hanem a Pest megyei összes gyereket, aki örökbe adható, vagy az lesz valaha. Ellátogattam az összes otthonba, és folyamatosan kapcsolatot tartottam az ottani nevelőkkel, gondozókkal – nyilatkozta az Örökbe.hu-nak Zita, akinek még minden esélye megvan arra, hogy férjével magukhoz vegyenek egy gyermeket, és családdá váljanak.