Három évtizede, hogy Júlia nem akar a földön járni, talán pont ezért nem fog rajta az idő. Ahogy az énekesnőn sem, aki ma is olyan energikus, bájos és vidám, mint mikor először énekelte legendás dalát.
Amikor elindult a pályán…
A poprockkultúra virágzott, akinek megadatott, az hatalmas sikerrel játszhatott. Ennek az „őskornak” a közepére estünk be. Az ORI szervezési része szenzációsan működött, rengeteg koncertünk volt, egymillió fölötti lemezeladás. Csodálatos, izgalmas események, hiszen közben belementünk a rendszerváltásba. A kor tanúi lettünk, meg tudtuk zenésíteni a történelmet. Az Európa visszavár, a Kérlek, ne félj! című dalunk erről is szól. A Hazafias Népfront 1986-ban be is tiltotta. Az Interpop Fesztivál győztes dala lett, de egy darabig nem engedték kiadni. Akkor már lehetett érezni, hogy lesznek változások, izgalmas időszak volt. Erdélyben barikádokon énekeltünk, bezúzták a lemezeinket, vittünk segélycsomagokat, később a Bikinivel is. Hál’ istennek, ez szellemi, intellektuális forradalom volt.
A fesztiválon engedték előadni a dalt?
Mindenféle háttér nélkül kezdtem a pályát, de azt tudtam, a kulturális érvényesüléshez kell szerencse és bátorság is. Ahogy ma, úgy akkor is az volt a fontos, hogy legyen lemezed, szerepelj a tévében, ismertté váljon a zenekar, amihez meg kellett jelenni egy táncdalfesztiválon. Csak úgy nem kezdhettél, a kiadónak kellett elindítania a tehetségeket, ezért az utcáról bátran besétáltam Erdős Péterhez a Kérlek, ne félj!-jel. Péter mondta, hogy nagyon tetszik neki, de ezzel problémák lesznek. Egy ilyen helyzetben bizarr a szöveg, féltett, kérte, hogy írjuk át. Később elszántan visszamentem és mondtam: megbeszéltük a fiúkkal, nem írjuk át. Szerintem Erdős pont azért indított, mert látta a hitet, hogy kiálltunk az igazunkért.
Hogyan született a Júlia?
Júlia története a törökbálinti stúdióból indult, ami egy gyönyörű villában volt, és van még ma is. Elkészültünk a lemezzel, de még volt időnk. Másnap korán reggel mentünk a farkashegyi repülőtérre forgatni, nem volt érdemes hazamenni. Maradtunk, pihengettünk abban a gyönyörű környezetben, és közben improvizálgattunk. Így születtek a dalok, ha nem volt meg a szöveg, halandzsáztam, angol, magyar, francia szavakkal. Ez lett a névjegyünk.
Hogy került a Júliába a német szöveg?
A mai napig nem tudom megmagyarázni. Volt benne valami németes menetelős ritmus, aztán jött egy különleges érzés. Ránéztem a hangszerekre, megláttam az Oberheim szintetizátort, így lett ebből a szóból a német sor.
Nem értelmes szöveg?
Semmi értelme nincs, halandzsa. Lachs Lajos a feltalálója, de Karinthy és Kosztolányi tette ismertté a halandzsa nyelvet. Tehát irodalmilag igazolt a létezése, én csak használom. Sokféle nyelvet beszélek így. A címadó dal, a Napoleon Boulevard végig halandzsa! A Júliánál becsületesen megtanultam a halandzsámat, de ezt a dalt mindig másként énekelem. Lehetetlen playbackelni.
Boldog?
Igen. A mi életünket nehéz követni, emiatt történtek a sorsomban olyan változások, aminek következményei lettek. De a zene örök kiindulási pont maradt, mint egy iránytű, ami segít eligazodni. A szakmám a szerelmem is, és ennek nagyon sokat köszönhetek. A nyarat végigkoncerteztük a megújult Lilla és a Napoleon Boulvard-ral. Most vasárnap Bánffyhunyadon kamarazenélünk Doka Attilával, Kovács Sára Diznával. De énekelek templomokban, és van egy művészeti klubom, ahol legközelebb a rejtélyes Seuso-kincsekről lesz szó.
