<p>Világgá ment bánatában a Radio Q megszűnésével állástalanná vált Fiala János. Fél év kóborlás után most visszatért, és pár napja újra hallható KeljFelJancsi! című, egykor roppant népszerű műsora a Civil Rádióban. </p> <p></p>
Hogyan fogadták az új munkahelyén?
Volt idegenkedés. Ez a rádió nem olyanokhoz volt hozzászokva, amilyen én meg a műsorom, márpedig mi kéz a kézben járunk. Meglátjuk, hogy mire megyünk. Tehát megmaradt a mindennap kísérleti műsor, mindennap utolsó adás szlogen. Egyébként fura ezt pont ma kimondani, hiszen legutóbb kedden hivatkozott rám Sebestyén Balázs „névnapi” – Lőrinc, Viktor – műsorában. Sebaj! Fitten tart ez a hozzáállás. Lesz, ami lesz.
Mivel telt a rádiózás nélküli hat hónap?
Van olyan, hogy valamit abba kell hagyni, persze jobb, ha a stop táblát magad teheted ki. Velem nem ez történt. Utána meg nem mutattak érdeklődést irántam. Szemernyit sem. Korábban csak sejthettem ezt, nagyon nem volt jó szembesülni vele, hiszen durván harminc éve rádiózom. Nem szerettem volna különböző televíziós műsorok fix vendége lenni. Az nem nekem való státusz. Ahova pedig volt merszem bekopogtatni, ott azt érzékeltették velem, hogy nagy a megtiszteltetés, de nem kérnek belőlem. Nekem ez szakmailag maga a halál volt.
Hogy élte meg ezt a mellőzöttséget?
Nem jól. Összejöttek a dolgok. Hat hónap alatt annyi minden történt velem, mint máskor évek alatt sem: a lányom elköltözött az otthonából, a barátnőm alól megszűnt a Népszabadság, majd megszűnt a Rádió Q. Megviselt, hogy az Utolsó esély megjelenése után nem sokkal bedőlt a Matyi Dezső-féle Alexandra, és teljes egészében rám maradt a regényem promóciója, ami enyhén szólva sem sült el jól. Ez így együtt súlyosan megviselt, nem véletlenül tartottam távol magam a világtól, meg az emberektől. Ideértve a barátnőmet is. Nem szorultam gyógyszerre, italra, inkább rendet raktam a lakásomban, és utaztam. Európa déli fele, majd a nyár lassan helyretett, bár bevallom őszintén, fogalmam sincs, milyen lett volna nem visszatérni az éterbe.
Változtatott a KeljFelJancsi!-n?
Szinte minden ugyanaz. Más a stúdió, a hangmérnök, a szignál, a telefonszám. Vágyom, hogy a régi fényemben „ragyogjak”, egyelőre azonban fogalmam sincs, hányan hallgathatnak. A választásokig szeretnék ismét meghatározó hanggá válni, miközben már nem hiszem, hogy változtathatok a hazámon. Bár szeretnék. Korábban azt hittem, én leszek az a fecske, aki tavaszt csinál. Ma már nem hiszem.
