A legtöbb színésznővel ellentétben az ötvennégy éves Szalai Kriszta nem csinál problémát abból, ha a közönség nem a kisminkelt, „megcsinált” arcát látja. Sőt! Kifejezetten élvezi, ha nem a külsejével, hanem a játékával sikerül elnyernie a nézők szimpátiáját. Bár utólag ő is megtud lepődni azon, hogy milyen rémisztő volt egy-egy előadásban, és viccesen meg is jegyzi, biztosan nem a szépségéért kap szerepeket. A csúnya karakterek pedig időről időre meg is találják, legutóbb a Tóth János című sorozatban kapott szerepet, ahol a sminkesek percek alatt csúnya nővé formálták, de a húsz évadot megélt, Ötödik Sallyban – amelyben skizofrén nőt alakított – és a Maradjunk annyiban című színdarab hajléktalan főszereplőjeként sem szemet gyönyörködtető asszonyként emlékezünk rá...
– Imádom a csúnyaságot, és szeretem a koromat is vállalni! Imádok csúnya nő lenni! Felhőtlen érzés, hogy akkor nem kell tipp-toppnak lennem. A nézőknek pedig egyfajta üzenet ez, hogy a mosoly is széppé tud tenni egy nőt. Egyáltalán nem okoz gondot, ha csúnya vagyok, mert én nem látom magam – mondta a Borsnak Kriszta, aki legközelebb november 22-én a Hatszín Teátrumban látható Maradjunk annyiban című darabban a nézők szeme láttára válik elhanyagolt asszonnyá.
– A színpadon festem idősre magam, és a fogaimat is bekoszolom. Élvezem az átalakulást, az esendőséget. Nem a külsőm, hanem a darab mondanivalója, a hajléktalanság a lényeg. Ezért vagyok színésznő!
Kriszta azt is elárulta, hogy harmincéves koráig egyáltalán nem sminkelte magát, azután kezdte a szempilláit festeni és pirosítót használni, de az alapozót a mai napig kerüli. Jól érzi magát a bőrében, és azt vallja, amíg a férje, Cserna Antal szépnek látja őt, addig nincs gond.
