Jelentős humorérzékre, lélekjelenlétre van szüksége annak, aki meg akarja találni a világhírű zongoraművésznő gyilkosát Paul Portner a Hajmeresztő című darabjában. Már csak azért is, mert a nézők is nyomoznak, befolyásolhatják a történet kimenetelét. A nyomozót Simon Kornél játssza a Centrál Színházban.
– A nézőnek hatása van a végkifejletre, így nem is egy gyilkos van, hanem több – csak ennyit árulhat el Kornél.
– Improvizálni kell, mivel más-más végeredmény születik. Kornél nem tart az improvizációtól, évekkel ezelőtt már megedződött ezen a téren.
– Meseszínész voltam négy évig, ugyanezt csináltam gyerekekkel napi négy-öt előadásban Záhonytól Sopronig. Komoly rutinom van a gyeplő elengedésében és meghúzásában. Ha Mikulást játszottam, előadás után végig kellett hallgatni az összes gyereket. Mind a százhúszat. És mindenki egy dalt tudott, a Hull a pelyhes fehér hót. Azt százhússzor végighallgattam... A Hajmeresztőt 25 éve mutatták be a Radnótiban, ahol több mint kétszázszor játszották. Akkor Kern András volt a nyomozó.
– Beszéltem vele, kérdeztem, hogy akkor mi, hogy volt, szerette-e csinálni. Alig emlékezett, de azt tudta, hogy a nézők imádták. Mindenki szeret nyomozni, egy kicsit Sherlock Holmes lenni. Csankó Zoltán játszotta akkor Laurenst. Mesélte, hogy azt várták, Kern mikor csinál valamit a közönséggel. Egyszer, amikor valaki nagyon kekec kérdéseket tett föl, azt mondta neki: „Nézze, ez itt egy színház, én nem Rosetti nyomozó vagyok, hanem egy színész. Ön egy színdarabot néz, legyen ez elég, jó?”
Győrben három évadon át ment óriási sikerrel a darab, Kornél ott is végzett „közvélemény-kutatást”, hogy milyen kérdésekre számíthat. Most már tudja, hiába készül fel mindenre, a nézők meg fogják lepni.
