Szinetár Dóra: Büszkék vagyunk a kis szeretetgombócunkra

„Sopánkodásnak és sajnálkozásnak semmi helye nincs” – szögezte le a színésznő a közleményben, amit kitett a Facebook-oldalára. Sok-sok százan kívántak nekik boldogságot, írták, hogy a legjobb helyre született a kicsi Benjamin, és rengeteg Downos gyermeket nevelő szülő biztosította őket arról, hogy a kis angyaluktól annyi szeretetet kapnak majd, amennyit elképzelni sem tudnak.

Valószínűleg a legtöbb ember első gondolata az, hogy ha a gyerek beteg, annál nincs nagyobb tragédia. De Szinetár Dóra és Makranczi Zalán gondolatait olvasva meg lehet érteni, hogy ők és a gyermekeik ezt valóban nem fájdalomként élik meg: „A napokban egy genetikai vizsgálat eredményeképpen – amit a kórházi gyermekorvosunk javaslatára készíttettünk – megtudtuk, hogy Benjamin babánk fizikailag teljesen egészséges, és bár úgy tűnik, csak egy enyhe fokozatban, de Down-szindrómás. A várandósság alatt nem csináltattunk semmilyen erre vonatkozó szűrővizsgálatot az ultrahangokon kívül, mert a baba “kiszűrése”– életének elvétele – egy esetleges Down-szindróma esetén sem volt számunkra opció. Mindig is úgy gondoltuk, ha a Jóisten úgy dönt, hogy egy Downos emberkétől kell tanulnunk szeretetet és elfogadást, akkor így kell lennie. Ezt most is így gondoljuk. Csodálatos családunk van, ahogy a szüleinktől mindig is szeretetet és elfogadást tanultunk, ezt tanítjuk a gyermekeinknek is, akik végtelen szeretettel reagáltak a hírre, és ha lehet, még nagyobb imádattal néznek a kisöccsükre. Arra jutottunk, hogy egy újabb közös feladatot kaptunk, és ebből is a legjobbat fogjuk ki­hozni, elsősorban a gyermekeink boldogságát szem előtt tartva. Ahogy azt tettük eddig is. És mindeközben borzalmasan büszkék vagyunk a mi legkisebb gyönyörű kicsi babánkra is, és tudjuk, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna. Így teljes a családunk, ezzel az édes, igazi kis szeretetgombóccal. Ha bárki gondol ránk vele kapcsolatban, kérjük, hogy így tegye, sopánkodásnak és sajnálkozásnak semmi helye nincs, Benjamin az életünk egyik legszebb ajándéka, és mi igyekszünk méltónak lenni a feladatra, hogy felnevelhessük.”

Nem kértek szűrést, mert egy pillanatig sem volt opció, hogy elvegyék a magzat életét. Ki így dönt, ki úgy, mindenkinek mások a körülményei.

– Megértem a döntésüket, hogy nem akarták előre tudni – mondja Steinbach Éva, a Down Dada Sortárs Segítő Szolgálat vezetője.

– Nem akarta magát stressznek kitenni, boldog babavárásra vágyott. Minden szülőnek törvény adta joga megtartani a babát, ahogy megszakítani is a terhességet. Van, akinek ez nem alternatíva, ezért nem is szeretné tudni. Ez nem felelőtlen, sokkal inkább logikus döntés. Negyven év fölött valamivel nagyobb a kockázata a Downnak, de sokan azért nem vállalják a szűrést, mert így is, úgy is vállalják a babát. Hatszázból egy lesz Down-szindrómás szűrés nélkül, szűréssel nyolcszáz-ezerből egy. Ultrahangos vizsgálaton mindenki részt vesz, azzal ki lehet zárni a szervi problémákat, komoly szívbetegséget. De vannak olyan esetek is, hogy felmerül a Down gyanúja, magas a kockázat, aztán megszületik a gyerek és mégsem az. Ez nem ritka! Akik nem ismerik az ilyen genetikai rendellenességgel élőket, azt hihetik, nehezebb velük az élet, mint az egészséges gyerekekkel, illetve felnőtt korukban bizonytalan a jövőjük.

– Nem könnyű a Down-szindrómás gyerekkel, de az egészségessel sem mindig az – szögezi le Steinbach Éva. – Ma már jó lakóotthonok vannak, ha kikerülnek a családból. A Down-szindrómás felnőttek többsége boldog életet él, jó színvonalon. Nem ismerem Szinetár Dóráékat, de jó látni, hogy ők ilyen pozitívan, szeretettel, elfogadással állnak hozzá, mert ez rengeteget számít.       

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatja