Az Oltári csajok Michl Julija nagymamája életének utolsó időszakáról forgatott dokumentumfilmet, a fájdalmasan szép alkotás az Egyesült Államokban a diák Oscarig jutott.
Kevesen tudják, de az RTL II-n futó Oltári csajok című sorozatból ismert Michl Juli a kamera másik oldaláról érkezik. A Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakán tanult, ahol az utolsó féléves vizsgafilmjét élete egyik legfájdalmasabb periódusa alatt forgatta. A címe: Mamó.
– Témát húztunk a dokumentumfilm-vizsgánkhoz, ezután tudtam meg az édesanyámtól, hogy a 86 éves nagymamámnál kiújult és tovább terjedt a rák. Két éve már másodjára küzdötte le az életében, de úgy nézett ki, hogy ez most már sajnos a vége. Mondtam az osztályvezetőmnek, Zilahy Tamásnak, hogy teljesen mindegy, milyen témát húztam, én a nagymamámról szeretném forgatni a filmet, két dolog miatt: egyrészt azért, hogy minél több időt tölthessek vele, másrészt azért, mert annyira érdekes életet élt, hogy azt muszáj megörökítenem. Az utolsó pillanatig mellette voltam a kamerámmal együtt, közben pedig mérlegeltem, hogy melyik az a pont, amikor le kell kapcsolnom a kamerámat, és egyszerűen nem foroghat tovább. A visszajelzések szerint nem lettek tolakodóak a jelenetek, de szemléltetik azt a fajta leépülést, amit egy ilyen jellegű betegség okoz – annak ellenére, hogy a nagymamám elképesztően jól viselte az egészet, és azt is, hogy tudta: el fog menni közülünk – avatta be lapunkat emlékeibe Juli, aki önmagát is beletette a filmbe, ami kettejük kapcsolatáról szól és arról, hogy az ember hogyan tud elengedni valakit, akiről tudja, hogy meg fog halni.
– Mamó elképesztő kemény életet élt, mégis azt mondta, ha valakinek nincs humora, akkor van vége. Ő az utolsó pillanatig viccelődött. Amikor pedig megkérdeztem tőle, hogy fél-e, határozottan azt mondta, egy szikrányit sem, mert egész életében próbált úgy élni, hogy a halálakor nyugodt lehessen, hiszen azt fogja kapni, amit megérdemel. Azt mondta, hogy nekünk lesz rosszabb, mert mi nem fogjuk őt látni, de ő látni fog minket és vigyázni fog ránk…
A film utómunkái során Juli néha úgy érezte, hogy Palotainé Kali Gabi, azaz Mamó még mindig vele van, néha pedig zokogásban tört ki, és napokig nem bírta folytatni a munkát. A dokumentumfilm ezzel együtt felkavaróan szép lett – olyannyira, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem benevezte a diák Oscarra.
– Ezen a versenyen a filmem bejutott az összes kategória filmjei közt a top 5 százalékba, ez nagyjából azt jelenti, hogy a világon a legjobb tíz dokumentumfilm közé került. Óriási élmény volt tudni, hogy az amerikai filmszakértők ülnek egy moziteremben, az én nagymamám pedig ott van köztük, és hozzájuk is beszél – osztotta meg érzéseit a Borssal Michl Juli.
