Till Attila egy éve nem iszik alkoholt, gyökeres életmódváltáson esett át

Tizenöt éves a Pulitzer-emlékdíjas Propaganda, boldog szülinapot!

Érdekes, ugyanakkor indult, 2002 őszén, mint a Big Bro­ther. A Propaganda kulturális műsor, ebben a műfajban alig lehet mondani olyat, ami ennyi idős lett.

Emlékszik, ki szerepelt az elsőben?

Nem. A Propagandának több korszaka volt. Az első úgy nézett ki, hogy különböző témák voltak, ahhoz mondtam fel a felvezető szöveget. Így állt össze a huszonöt perces anyag, ami később bővült. Idővel lettek a portrék, a dupla portrék, amiben egy ismert és egy ismeretlen embert kérdeztünk. Mindig változik, volt, hogy Erdélyhez köthető embe­reket mutattunk be, volt, hogy csak nőket.

Van kedvence?

Nehéz erre válaszolni. Nem mondanék egy kedvencet. De mély nyomot hagyott Halász Péter, Baksa-Soós János, az egykori legendás Kex zenekar frontembere, ott voltunk Palvin Barbi ballagásán. Antal Nimróddal a Kontroll című film körüli időszakban beszélgettem. Sok-sok kedvencem van. Izgalmas dolog belépni más világokba Budapesten, vidéken, külföldön. Valami mindig ragadt rám, míg jöttem-mentem a világban. Kistamás Lászlóval és Csernátony Dórával dolgozunk együtt az elejétől. Laci miatt lettem tévés. Őt hívták 1994-ben a Múzsa szerkesztőségébe, vitt magával, mert barátok voltunk. Ha nem hív, talán ma nem vagyok tévés. Egyikünk sem főnök, mindenki csinál egy kicsit mindent. Erős a csapat főnök nélkül, nem akarok magamnak semmilyen kiváltságot.

Mennyit változott tizenöt év alatt?

A lényeg, az alap lényem, az attitűdöm, az emberekhez való viszonyom nem változott. Ma már nagy gyerekeim vannak, más élethelyzetben vagyok, de nem sokat változtam. Az első Propagandában fiatalember voltam, ma már ahhoz képest felnőtt férfi. De kicsit más a televíziózás is. A Propaganda egy kísérleti labor volt, egy vizuális műhely, ami azt bizonyította, hogy lehetsz szabálytalan, lehet másként is műsort csinálni. A korai adásokban nagyon lazán viselkedtem. Nem én változtam meg, hanem a világ. Már akkor olyan voltam, mint amilyenek a mai vloggerek, youtuberek. Nem érdekelt, hogy jár a kezem, könnyedén tudtam olyan lenni, amilyen az életben. Sok szabálytalanságot megengedtem magamnak, ami akkor nem volt divat, mert még szigorúbb volt a média világa, de aztán ilyenné fejlődött.

Tényleg nagyon más volt, de nagyon jó. Néztek, hogy ki ez a fura gyerek a képernyőn?

Mosolyogtak, és elfogadták, mert lehetett érezni, hogy nem vagyok dilettáns. Presser Gáborék sok mindent láttak már, de ők is imádták, ahogy ott jövök-megyek a Mega­sztárban. Ugyanaz az érdeklődő ember maradtam, aki nyitott szemmel jár a világban. Ezért nem fáradt el a Propaganda. Kellenek a komoly interjúk, nem lehet egy valaminél leragadni, mert ellustulsz szellemileg. Szeretjük csinálni, az életünk része. A világ viszont megváltozott. Más irányba megy, nem kell a színház, a kultúra, nincs ilyen irányú kényszer, hogy tudjuk, hol, mit játszanak a művészek. Az internet gyorsaságával nem lehet versenyezni, lehet ezért is lettünk portréműsor. Ma már csak olyan kulturális műsor létezik, amiért meg kell harcolni, szponzorok nélkül nem    menne.

A magánélete is más lett.

Nagyjából egy éve nem iszom alkoholt, és minél többet sportolok.

Hogy bírja?

Jól. Meguntam azt a fajta Till Attilát, most a sportos Tilla van. Tizenöt év alatt nekem is volt néhány korszakom. Amikor felszedtem pár kilót, amikor lefogytam, vagy rengeteget dolgoztam. Akkor még két gyerekem volt, most három. Tizenkilenc, tizenhat és kilencévesek. Már nem vagyunk kisgyerekes család.

Lesz még gyermekük?

Nem lesz több, a három tökéletes, nagyon jó így. Imádjuk a pici babákat, de már nem akarunk játszótereken ülni. A feleségem élvezi, hogy dolgozhat, van saját magára is ideje. Három gyerekkel minden szempontból nagycsalád vagyunk. Hova dagadjunk még? Az viszont biztos, ha ennyi gyerek után megfoganna még egy, megtartanánk. De nem erre gyúrunk.

Tényleg bírja bulizás nélkül?

Húszévesen bulista voltam. Tizenöt éve százszor többet buliztam, nagyon fontosnak éreztem az éjszakát. Nem lehetett két cintányért összeütni úgy, hogy ne legyek ott. Folyton azt éreztem, lemaradok valamiről. Mindig a túlzások embere voltam. Mostanra lehiggadtam, úgy alakult az életem, hogy a sport lett a fontos. Ebben szerepe van a hiúságnak is, hiszen mindjárt 46 éves lesz.

Majka is megmondta, hogy hiú!

Csak jó karban van a külsőm. Jól tartom magam! Elfogadó vagyok, felőlem mindenki azt csinál, amit akar, de az ember magával kritikus. Ha tükörbe nézel, a hibáidat látod. Pedig jól kell, hogy érezd magad a bőrödben.

Örökifjú típus.

Mindig azt gondolom, hogy áll az idő körülöttem. Nem örökifjú, azon nem erőlködnék, hanem kortalan. Kortalanságban kell élni, nem kell foglalkozni az idő múlásával. Tizenöt év után visszatérnek régi szereplők a Propagandába, hogy elmondják, mi változott az életükben, hogyan látják a világot most. Ez rám is hat. Mert engem a kortalanság éltet!