Azt mondja Hűvösvölgyi Ildikó és férje, Kisfaludy András: dolgozni minden kapcsolaton szükséges.
– Be kellett törnünk egymást, mert a férjem egy nagyon határozott egyéniség, meg én is az voltam. Soha semmi nem megy olyan egyszerűen. A betörés persze szeretettel, szerelemmel zajlik. Így visszanézve ugyan nehéz volt, hogy egyszer csak fiatalasszony lettem, vettünk egy lakást sok-sok kölcsönnel, jöttek a gyerekeink… Most pedig a nagymama-nagypapaságot tapasztaljuk, aminél szebb dolog nincs az életben – meséli Ildikó a magazin ünnepi dupla számában.
Manapság gondolhatnánk azt, hogy csak és kizárólag a sorsszerű kapcsolat maradhat kerek egész, minden más ideig-óráig tart, mígnem darabokra hullik. Olyan világot élünk, amikor egyre ritkábban látunk teljes családokat.
– A miénkhez hasonló kapcsolat valóban ritka, főleg két művészember esetében, hiszen ez egy nagyon csábító és ingoványos pálya, éppen ezért úgy gondolom, hogy ez a mi életünkben így rendeltetett. Nem véletlen, hogy mi nem akkor találkoztunk, amikor András a Kex dobosa volt, és minden lány csak őt szerette volna, hanem akkor, amikor már mást csinált. Más közegben találkoztunk, ennek egyszerűen így kellett lennie. Mi régi vágású család vagyunk, akik még az Isten színe előtt fogadtuk meg, hogy holtomiglan-holtodiglan, és ezt komolyan is gondoljuk.
A Bors Extra december-januári számából azt is megtudhatják, miért lepi meg magát Várkonyi Andrea apró kis csomagocskákkal, s hogy mi az a szeretettel kapott vacak – nevezzük filléres emléknek –, amit Bródy János 15 éve kerülget, de nincs szíve kidobni.
