Igazi régivágású úriember az egykori megasztáros, aki amióta megismerkedett Anitával, nem engedi dolgozni. Mikor a zenélésből nem éltek meg, inkább darura szállt, mintsem dolgozni küldje az imádott nőt.
Forrás: Vadnai Szabolcs
Tizenhárom éve él boldog házasságban Pápai Joci és csinos felesége, Anita. Szerelmüket két gyerekkel is megpecsételték: kislányuk, Hanna mára tizenkét éves, fiuk, Zalán pedig a hatodik életévét tölti. A fiatal házaspár a ma jellemző családmodellel ellentétben arra rendezkedett be, hogy Joci a családfenntartó, Anita pedig főállású anya és háziasszony. A zenész az Appra magyar! műsorában hangot is adott annak, miként élnek, a Borsnak pedig elárulta: belehalna, ha imádott felesége dolgozna.
– Nálunk az elejétől kezdve annyira szoros a kötődés a feleségemmel, hogy egyszerűen ő a lételemem. Annyira a család középpontja, hogy én és a gyerekek is belehalnánk, ha nem lenne otthon – vallotta be Joci, aki képtelen lenne máshogy élni.
– Nincs bajom azzal sem, hogy a nők manapság karriert építenek, de nálunk erre nem látok reális esélyt. Nem értem, hogy lehet ezt gyerek mellett csinálni, vagy ha nincs gyerek, akkor hogyan lehet anélkül élni – fejtegette a témát az énekes, aki lapunk előtt azt sem rejtette véka alá, hogy az anyagilag nehéz időszakaikban sem engedte, hogy felesége alkalmazottként éljen.
– Igazi szegénységből jövünk. Szerelmünk hajnalán a biciklivázamon vittem haza Anitát, de olyan boldogok voltunk, amilyenek most. Ő akkor egy kávéházban dolgozott, rá fél évre pedig várandós lett Hannával, és onnantól már soha többé nem ment vissza. Az enyém a családfenntartó szerep, ami szerintem normális, és nekünk így jó – mondta Joci.
Az énekes nem érti, hogyan cserélődhettek meg a szerepek a mai társadalomban. Amikor azt hallja, hogy egy férfi marad gyesen, összeszorul a szíve. A 36 éves híresség szerint az nem férfias, ha egy nő tartja el a családot. Ő még soha azt sem engedte, hogy akár egy ebédet fizessen neki egy hölgy.
Mikor nem ment a szekér, Joci zenészként inkább fizikai munkát vállalt a fellépések mellett, hogy felesége nyugalomban nevelhesse a gyerekeiket.
– Próbálkoztam én mindennel, de rá kellett jönnöm, hogy semmi máshoz nem értek, csak a zenéléshez. Darukezelőként a magasban szédültem, vagy minden rám esett. Mindig megsérültem, abszolút alkalmatlan voltam mindenre – nevetett Joci, aki bízott benne, hogy eljön az idő, amikor csak a zenének élhet.
