Rendhagyó gyerekkor, négy feleség, néhány szenvedély, fanyar humor – ragyogó filmet lehetne forgatni a Kossuth-díjas színművész kalandos életéről.
Forrás: Bánkúti Sándor
De addig is indul A mi kis falunk 2. évada, amiben Pajkaszeg embereket is gyógyító állatorvosát játssza, óriási sikerrel.
A vidékről, a vidéki emberekről szól a sorozat, ez lehet a rendkívül nagy nézettség oka. Legjobb tudomásom szerint ennek van a legnagyobb nézettsége, még népszerű műsorokat is meg tudott verni. Volt egy ilyen sorozat annak idején Szlovákiában is, illetve a film, Az én kis falum, aminek Bán Jani volt a főszereplője és Menzel rendezte.
Vidéken él, Ráckevén. Vannak ott hasonlóan vicces sztorik?
Nem, az egy kisebb fajta város. De ha azonosulási pontot látnak a vidéki emberek, akkor biztos itt is történnek hasonlók. Így hogy kis faluban játszódik, esszenciálisabban tükröződik vissza a vidéki élet.
Szokott sült kolbászt enni a világ legszebb piacán, a ráckevein?
Tarját szoktam, mert azt senki nem tudja olyan jól elkészíteni, mint ott. Ilyen gyönyörű helyen nincs is piac máshol. Megvan annak a varázsa, hogy közvetlenül a vízparton van. Hol van még olyan, hogy csónakkal is el lehet menni bevásárolni?
Szereti az állatorvos karakterét?
Igen, hál‘ isten elég szellemes, nagyon jól ki van találva. Nincs felesége, a fia pap, nagyon jók a viszonyok.
Ha már feleség, a negyedik házasságában él, azt mondta, ebben találta meg a boldogságot. Mi a titok?
Ha azt az ember tudná, egyből rátalálna a társára. Nekem hál’ istennek negyedszerre sikerült. Az emberi természetben lehet a titok. Az biztos, hogy mindenkinek van egy társa, akivel azonos hullámhosszon mozognak.
Köztudott, hogy imád horgászni, hogy négyévesen kezdte, de ki vitte el?
Egyedül mentem. Én sem akarom elhinni, de 1953-ban Tatabánya, Újvárosban laktunk, és egyedül mentem horgászni. Nem felügyeltek rám, nem is tudtak. Az anyám állandóan kórházban volt, az apám dolgozott. Az öcsém rá volt bízva a szomszédra, vagy rám.
Az is igaz, hogy hétévesen már dohányzott?
1956-ban már dohányoztam, igen. Abban az időben Tatabányán laktam, ahol rengeteg fiatal dohányzott. Ha véletlen betörtek a közértbe, nem élelmiszert vittek el, hanem cigarettát, mert nem volt. A sportpályával szemben laktunk tömbházban, ahol volt egy komoly étterem. Annak a „szemétdombján”, ha már a csikk is elfogyott, mert abból szedtük ki a dohányt, akkor bakaszivart szívtunk. De olyan is előfordult, hogy tölgyfalevelet csavartunk újságpapírba, de az borzalmas volt.
Mikor és miért szokott le?
Le? Egyszer öt évre leszoktam, mert jött egy érzés, hogy nem kéne csinálni.
Nem volt köze az infarktusához?
Infarktusom ’96-ban volt kettő, jóval később történt. Az Augusztus Oklahomában bemutatója után szoktam vissza, mert szerepem szerint a színpadon el kellett szívnom egy jointot.
Hogy van a szíve? Vigyáz magára?
Szedek gyógyszert, ami gátolja a vérrög kialakulását és vérnyomáscsökkentőt, de nem foglalkozom ezzel különösebben.
Hogy örülhet ennek a kardiológusa. Tudja, hogy visszaszokott?
Nincs nekem kardiológusom! Egyébként se érdekel, hogy mit mondanak. (nevet) Szedek immunerősítőket, C- és D-vitamint. Nem szoktam beteg lenni hála isten. Az egész család elkapta az influenzát, csak én nem.
