Otthonában fogadta a Bors munkatársait a Nemzet Színésze, aki még gyenge, de minden erejével azon van, hogy felépüljön. Ám a színpadra való visszatérésre még nem gondol.
Forrás: Végh István
Velem egy kis ékszerdobozra emlékeztető falu az ország nyugati csücskében. A Vas megyei kistelepülésen lakik az élő színészlegenda, akit egy egész ország szeret és tisztel. A csendes kis község egy emberként aggódott hosszú hónapokon át Velem leghíresebb emberéért. Ám szerdán megnyugodhattak, mert Törőcsik Marit majd egy év után kiengedtek a szombathelyi kórházból. A Bors munkatársai csütörtök délelőtt utaztak el a művésznőhöz. Falujárásunk során összetalálkoztunk a helység polgármesterével, Szél Józsefnéval, aki ugyan nyilatkozni nem akart, de megtudtuk tőle, mióta visszatért a művésznő, még nem találkoztak, viszont tervezi, hogy majd felköszönti őt.
A falu egyik lakója már beszédesebb volt. – Mindenki ismeri őt itt a faluban, amikor itthon van, gyakran szokott a háza előtt üldögélni a többi asszonnyal, és naphosszat csak beszélgetnek. Régen, amikor még lejárt a vegyesboltba, gyakran próbáltuk előre engedni, de sosem hagyta, sőt azt is megtiltotta, hogy művésznőnek szólítsuk. Akármilyen híres, ő megmaradt embernek – mondta egy szomszéd.
A falu főutcáján haladva ráakadtunk Törőcsik Mari takaros kis házára. Csengő híján tárcsáztuk a telefonját, és amikor megtudta, hogy miért keressük, csak annyit szólt: „Jöjjön be, aranyoskám, nyitva van a kapu, magától is betalál!”
A nappalit töltött káposzta illata lengte be, a háttérből halkan duruzsolt a tévé. – Hát így állunk, így nézek most ki. Megöregedtem 82 éves koromra – kezdte nevetve.
A művésznőt 2017 elejétől ápolták a szombathelyi Markusovszky Kórházban. Törőcsik Mari maga kérte, hogy ne a fővárosban, hanem velemi otthonához közel ápolják. Belgyógyászati problémái olyan súlyosak voltak, hogy hetekig intenzíven ápolták, de az orvosok ekkor is biztosak voltak benne, hogy jobban lesz, mert a 82 éves művésznő mindig hangsúlyozta, hogy ő meg akar gyógyulni. Így is lett! Hiába segítette gép a légzését, és hiába táplálták mesterségesen, október 27-én olyan jól lett, hogy kikerült az intenzívről, szerdán pedig haza is engedték.
– Tegnapelőtt engedtek ki a kórházból, sajnos nem gyakran tudok látogatókat fogadni, mert az orvosok nem akarják, hogy elkapjak valamit. Nem járok még ki a faluba, de tudják, hogy hazatértem. Szeretek itt lenni ebben a házban, remélem, most már soha többet nem kell visszamennem a kórházba. Ugyanakkor fájó emlékek is kötnek ehhez a helyhez. A férjemmel mindig kacagva versenyeztünk azon, hogy ki lépi át előbb a küszöböt. Nagyon boldogok voltunk itt. Most már egyedül vagyok, illetve itt a gondozóm, aki 24 órában vigyáz rám – folytatta Törőcsik.
– A fiam Saigonban él, a lányom pedig Pesten dolgozik, ezért nagyon ritkán látom őket. Amíg nem voltam itthon, a szomszéd Margitka vigyázott a házra. Azt tervezem, hogy ősszel visszamegyek Pestre, de nem tudom, hogy jólesne-e újra színpadon lenni. Majd kiderül, hogy leszek akkor. Egyelőre itthon vagyok, erősödöm és szívom magamba az életet – magyarázta Mari.