<p>Különös rituálékat végez adás előtt a műsorvezető. Sikerének titka egy olyan „babona”, amit még Antal Imre súgott meg neki.</p>
Forrás: Bors
Két meglepő szokásnak hódol Sváby András, ami nélkül sosem ül kamera elé. Soha! A történet negyvenöt évvel ezelőtt kezdődött, akkor ismerte meg a legendás televízióst, Antal Imrét.
– Ötéves koromból van róla az első emlékem – meséli András. – Együtt utaztunk egy iszonyatosan tömött farmotoros Ikarus buszon. Imre állt, én ültem apám ölében.
Mi Kisorosziba mentünk, ő Leányfalura, ott volt háza. Tisztán emlékszem, végig nevettette az utasokat, fantasztikus figura volt. Akkor hagyott fel a zongoraművészettel, és kezdett el tévézni. Nem voltak közeli barátok, de apámat ismerte, jóban voltak.
András édesapja, Sváby Lajos Kossuth-díjas festőművész, aki Antal Imrével egyszer-egyszer találkozott a Fészek Klubban, kiállításmegnyitókon.
– Velem csak évtizedekkel később, amikor odakerültem a televízióhoz. Onnantól viszont figyelt rám, ha találkoztunk, mindig megkérdezte, mit csinálok éppen, hogy van apám. Emlékszem, úgy huszonöt éves lehettem, már műsort vezettem, amikor összefutottunk a sminkszobában.
Ő addigra nagyon menő tévés lett. Akkor mondta: „András, tanuld meg, a legjobb, ha adás előtt mindig rágózol. Átmozgatja az arc izmait, nem leszel szomjas. Ne igyál vizet, mert attól izzadsz.
Azóta adás előtt egy órával mindig elkezdek rágózni és csak kezdéskor dobom ki. Soha, de soha nem hagyom ki ezt a rituálét. Az íróasztalom fiókjában mindig van rágógumi. Nevezhetjük babonának, de inkább egy legendától kapott hasznos tanács, ami azóta is működik.
Nagyon szerettem Imrét, vérbeli tévés volt, zseniális figura. Azt a köztudott leépülést, ami a pályája utolsó éveit jellemezte, nagyon fájdalmas volt látni. Egy ilyen kaliber pályafutásának, életének nem így kellett volna befejeződnie.
Karcsikát követelik a nézők
Sváby Andrásnak van még egy szokása, amitől évek óta nem tud szabadulni. Erről az ATV.hu-nak beszélt először.
– Volt egy rettenetes élményem, amikor az egyik tévéműsorban egy kolléga felmutatott egy prospektust, és borzasztóan ápolatlan volt a keze. Durva látvány volt – mondta borzongva a Borsnak. – Na, erre is kell figyelni! Adás előtt mindig fordítok időt arra, hogy levágjam a körmöm.
Akkor is levágom, ha egyébként teljesen rendben van. Más heppem nincs. Talán csak Karcsika – neveti el magát András, amikor a kutyusáról beszél.
– Ha nincs a stúdióban, rosszul érzem magam. Lassan ott tartunk, hogy a formátum része. Egyszer nem vittem el, mire rengeteg hozzászólás jött, hogy nagyon jó volt a műsor, de nem volt Karcsika, ilyet többé ne csináljak.
Ha nem emelem fel adás végén, akkor is megszámlálhatatlan dorgálást kapok, hogy mertem ezt megtenni? A Heti Napló végén Karcsikának is el kell köszönnie.
