<p>A sármos színész élete első negatív szerepében tombolhatja ki magát a színpadon, miközben a magánéletében egy konfliktuskerülő, visszafogott családapa. </p>
Forrás: OPI
Hatalmas meglepetés, hogy ön alakíthatja Koppány szerepét az István, a királyban a Budapesti Operettszínházban.
Gyerekkorom nagy kedvence a darab, kisfiúként az összes szerepet szerettem volna benne eljátszani. Amikor megtudtam, hogy bemutatjuk az előadást, nagyon bíztam benne, hogy rám is számítanak majd, erről beszélgettünk is Lőrinczy Györggyel, az Operettszínház igazgatójával. A negatív főhős, Koppány szerepének lehetőségét Székely Kriszta rendező látta meg bennem.
Eddig hősszerelmeseket alakított leginkább, de Koppány egy igazi negatív figura.
Nem ennyire fekete-fehér az ő személyisége, hiszen nem tett mást, csak hitt az elveiben, amelyekért küzdött is, még ha mai szemmel ő is tűnik a gonosznak. Valaki hősnek tartja, valaki igazi rosszfiúnak, ezt a kettősséget akarom megfogni benne. A sok hősszerelmes és pozitív karakter után nagyon izgalmas egy ilyen feladatba belevágni.
A hősszerelmes után most jöhet a rosszfiú Dolhai Attila?
Néha kell egy kis rosszalkodás, és a lázadás mindannyiunkban benne van kisebb-nagyobb mértékben.
Mikor élte a lázadó időszakát?
Viszonylag konzervatív családban nőttem fel, tinédzserkoromban persze előfordult, hogy ha nem engedtek el, akkor kimásztam az ablakon, de ennél nagyobb lázadásokra nem emlékszem. Konfliktuskerülő ember vagyok, persze ha a helyzet vagy az igazságérzetem úgy ítéli meg, akkor kiállok az elveimért.
Mennyire fordult a kocka, amióta családapa lett?
Sokszor hallom vissza azokat a mondatokat a saját számból, amiket a szüleim mondtak nekem, amikor annyi idős voltam, mint a lányaim. A gyerekeim egyre nagyobbak, de még mindig nagyon féltem őket, és ez az érzés mindig bennem marad majd. Kettőnk közül Viki, a feleségem az engedékenyebb, én próbálom szorosabban fogni őket.
Hosszú idő után újra visszatér a musicalek világába, melyeket tudatosan hagyott maga mögött.
Vágytam már vissza, hiszen a hírnevemet ennek a műfajnak köszönhetem. A következő évem igazi kihívás lesz, hiszen az István, a királlyal visszatérek, a futó operett-előadásokat megtartva természetesen. Az igazi kihívás számomra ebben az évadban a kettősség lesz, mivel a két műfaj éneklési stílusa miatt nagyon nehéz lesz egyik este musicalt, a másikon operettet énekelni.
Első rosszfiúszerepét fel lehet fogni karrier-újratervezésnek?
Igyekszem nem így kezelni, de tisztában vagyok azzal, hogy negyvenévesen más szerepeket és karaktereket kell megformálnom, mint a pályám elején. Az operett műfaja több lehetőséget biztosít, egy jó bonviván ugyanis kortalan.
