Forrás: Bors
Nemrégiben töltötte be a 60-at és tíz év után véget ért a házassága. Mát régóta hallani lehet a válásról, de hiába kérdezték, nem beszélt róla. A Best magazinban törte meg a csendet Gergely Róbert, egy őszinte vallomásban.
Mióta felröppent a hír, hogy Robi és Timi útjai különválnak, mindenki azt találgatja, mi lehet az oka. Sokan a nagy korkülönbségre tippeltek, mások szerint nem lehet a nap 24 óráját együtt tölteni úgy, hogy mindent felülír a munka, és szinte semmi magánéletre nem marad idő.
– A világ legnehezebb válásán vagyok túl. Köztünk nem volt egy hangos szó sem, nem zengett veszekedéstől a házunk. Válásunk nehézsége abból adódott, hogy túlságosan ragaszkodunk a másikhoz - hangsúlyozta a magazinnak Gergely Róbert.
– Amikor Timivel összeházasodtunk nagyon fiatal volt, mellettem érett felnőtt nővé. Azután múltak az évek, egyre többször merült fel a gyerek kérdés. A feleségem megérett az anyaságra, mindenáron szeretett volna szülni, én pedig őszintén megmondom, de nem voltam elég bátor ahhoz, hogy hatvanévesen gyereket vállaljak. Egy harmincon túl lévő nőnek mások a vágyai, mint egy hatvanas férfinak. Ezért el kellett engednem őt - tárta fel őszintén az okokat a színművész.
Gergely Róbert szerint joggal kérdezhetik, miért nem lehetett ezt korábban eldönteni, de a válasz egyszerű: az ember nem olyan okos és nem olyan bölcs, hogy előre lásson dolgokat.
– Fájdalmat okozott mindenkinek a döntésünk, szülőknek, rokonoknak, barátoknak és persze nekünk is. De ahogy mi, ők is elfogadták és megértették. Megpróbáljuk a válásunkat úgy megélni, hogy az a legkevésbé legyen fájdalmas. Az is nagy tanulsága a válásunknak, hogy a munka mellett sokkal több időt kell hagyni a szeretteinkre, a magánéletre, az utazásra, a pihenésre, és, ha majd lesz a jövendőbeli párommal egymásra - fűzte hozzá.
– Évtizedek óta zaklatott életet élek, folyamatos pörgésben vagyok, de érzem, hogy könnyebben, gyorsabban fáradok el. A testem és a lelkem is jelzett már, hogy vissza kell vennem a tempóból. Timivel a nap 24 órájában a munka töltötte ki az életünket és ez nem jó.
– Én már az ajándék éveimet élem. Természetesen nem szeretném magányosan, de megvan a veszélye. De mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.
