<p>A Budapestre látogató Jamie Oliver a Vasárnapi Borsnak elárulta, nem minden főztjét eszik meg a gyerekei, s hogy a magyar konyha még neki is tud meglepetést okozni.</p>
Forrás: Knap Zoltán
Két éttermed működik Budapesten, amelyek nagyon népszerűek. Te mennyit tudsz a magyar konyháról?
Sajnos nem eleget, de törekszem rá, hogy jobban megismerjem. Ehhez többet kellene látnom az országból: a gasztronómia a kultúrából és a mezőgazdasági adottságokból ered. Próbálok ezeknek utánaolvasni. Néhány éve egy magyar házaspár segíti a hétköznapjainkat, az ő táplálkozási, főzési szokásaikba valamelyest belelátok. Most vagyok először Magyarországon, de az első pillanatban megértettem, miért áradoznak róla annyian – vissza fogok jönni a családommal, és kihasználom a lehetőséget, hogy magyar ételeket kóstolhassak, és megértsem ezeket az ízeket. Tegnap este érkeztem, csirkepaprikást vacsoráztam, egy nagyon érdekes, apróra szaggatott tésztaféleséggel – ezt nem ismertem korábban, nokedlinek hívják. Nagyon ízlett – mondta a sztárszakács.
A pesti Gozsdu Udvarban nyitott Jamie Oliver’s Pizzeria az első pizzázód a világon. Mondhatjuk, hogy egy világmárka született Budapesten? Tervezitek a terjeszkedést?
Ez az én szemszögemből másképp néz ki: jó éttermeket akarok csinálni, jó ételeket kínálni az embereknek. Hogy hol, milyen éttermet nyitok, alapvetően partnerfüggő. Az, hogy Magyarországon ilyen jól működnek a Jamie’s éttermek, Zsidai Roynak és a szüleinek, Ilonának és Péternek köszönhető, akik családi vállalkozásban harminc éve üzemeltetnek színvonalas éttermeket, és tudják, mire van szüksége a hazai közönségnek. Roy ötlete volt a pizzéria, ami egy lazább, szórakozásközpontúbb hely. Nagyon bejött, de a terjeszkedést csak megfelelő partnerekkel tudom elképzelni. Ezt már gyerekkoromban megtanultam a családi éttermünkben a szüleimtől. Az édesapám nagyon elhivatott, keménykezű vezető, és pontosan tudja, mitől lesz jó egy vendéglő: kell egy jó hely, ahová szívesen járnak az emberek, kellenek jó alapanyag-beszállítók, és mindenekelőtt jó személyzet, akiket meg is kell tartani.
Milyen érzés a világban járva látni a neveden futó éttermeket?
Elmondhatatlan. A mai napig egy egyszerű srác szemével nézem az egészet, aki el sem tudta volna képzelni, hogy éttermek és tévéműsorok viselik a nevét, hogy bemehetek az angol parlamentbe, ahol meghallgatnak és törvény születik a javaslataim alapján. Igazi varázslat.
A gyerekeid mindent megesznek, amit főzöl? Van olyan, amit nem tudnál beléjük diktálni?
Mivel öt gyerekem van, a kisbabától a kamaszig, nálunk ez egy összetett probléma, és régóta küzdünk vele a feleségemmel, mint minden szülő. Nálunk is napi kihívást jelent az étkezés. A gyerekek ugyanúgy trükköznek a kajával, mint bármelyik kortársuk. Heti négy napot intenzíven dolgozom, ezalatt a feleségem küzd meg velük, de hármat a családdal töltök, akkor én főzök. Már kialakítottam a stratégiáimat: például először mindig egy nagy adag salátát készítek, amit kirakok az asztal közepére, így ha valaki előbb megéhezik, ebből szedhet magának, és nem nassol ebéd előtt. A salátákba sok mindent el lehet rejteni: a leveles salátaféléken kívül grillezett zöldségeket, pirított olajos magvakat, ropogtatnivaló gabonákat is. Az öntetekhez friss zöldfűszereket használok, ezekkel is ízletesebbé lehet tenni. Minden erőfeszítés mellett nagyjából ötvenszázalékos hatékonysággal dolgozunk, de ez öt gyerek esetében jó arány szerintem.
