Egy bárban futott össze véletlenül a színész Lucával, de egyikük sem örült a felhőtlen találkozásnak. <p></p>
Forrás: TV2
Stohl András oroszlánként védte Lucát, amikor az elkezdett bulikba járni. Nem egyszer fordult elő, hogy szinte a semmiből bukkant elő a színész, hogy felügyelje lányát, ő persze azt mondta neki, hogy „éppen csak arra járt”.
Lerántják a leplet vicces, kínos gyerekkori emlékeikről népszerű hírességek a TV2 ma este induló, új műsorában. Ördög Nóra vezetésével láthatják a Vigyázat, szülővel vagyok!, ahol a sztárok a szüleikkel együtt versenyeznek.
Az első adás vendégei között van Stohl András, és lánya Luca is, akikről kiderült, hogy régen nem volt ritka, hogy összetalálkoztak egy-egy buliban. Sőt, a színész többször mulatott együtt a lányával, mint ahányszor mesét olvasott neki.
– Tizenhét évesen kezdtem el szórakozóhelyekre járni, de apa már tizenöt éves koromban felhívogatott, hogy bulizom-e. Mondtam ilyenkor neki: „Nem apa otthon fekszem”, mire ő: Tudom, hogy bulizol – mesélte nevetve Luca, aki a TV2 online riportereként is végigkövette a műsort.
– Sokáig féltettem Lucát, de aztán volt egy beszélgetésünk ami nagyon hamar lezárta ezt a dolgot. Amikor már negyedszer mentem oda hozzá a szórakozóhelyen, hogy kivel beszélgetett, akkor azt mondta:„Apa te is rosszul érzed magad, én is rosszul érzem magam, hagyjuk abba” – tette hozzá színész-műsorvezető, aki még azt is elárulta, hogy nagyobbik lánya miért tudott nehezen ismerkedni fiúkkal.
– Rebus a második gyermekem alacsonyabb Lucánál. Amikor együtt mentek dizsibe, mindig Rebust kérték fel előbb táncolni, mert Lucához egyszerűen nem lehetett odamenni. Ott állt a pultnál, és az alkatából kifolyólag állandóan fönt van az orra. Melyik pasi merne odamenni egy egyébként se pici lányhoz, aki ráadásul még fenn is hordja az orrát? Később is inkább az idősebb, harminc év körüli férfiak mertek nála kezdeményezni – mondta Stohl András.
Luca a Borsnak elárulta, hogy bár később gyakran találkozott az apjával az éjszakában, sosem érezte kellemetlenül magát, sőt...
– A főiskola vége felé jártunk a barátaimmal bulizni hétvégente, és gyakran előfordult, hogy összefutottunk apuval egy-egy belvárosi szórakozóhelyen. Apuval nagyon jó a kapcsolatunk, ismeri a barátaimat is, így egy percig sem éreztem magam kellemetlenül tőle. Nyilván nem lógtunk egymás nyakán egész este, váltottunk pár szót, táncoltunk, aztán mindenki ment a saját dolgára. Nem volt ebből feszültség köztünk, inkább humorral kezeltük a dolgot. Egyébként is sokat viccelődünk egymással. Hasonló a humorunk, és mindig tudjuk, meddig lehet elmenni a szurkálódásokban – mesélte Luca.
– Nagyon jól éreztem magam a műsorban, már csak azért is, mert olyan emlékek jöttek elő, amelyet nem biztos, hogy egy vasárnapi ebédnél szóba kerülnek. Sokat nevetünk a régi sztorikon, és bármikor újra bemennék vendégnek.
