Öt éve vár az igazira: szerelem nélkül él Palvin Barbi - interjú

Hogy emlékszik vissza a gyerekkorára?

Anyáék a nővéremnek és nekem is mindent megadtak, amire csak szükségünk volt, többet vagy kevesebbet soha, ezért is becsülök meg mindent. Boldog volt a gyerekkorom, a nagymamámhoz mindig le tudtunk menni vidékre, sok időt töltöttem a szabadban, annak ellenére, hogy Pesten jártam suliba. Most is a vidéki nyugalomban vagyok igazán otthon.

Az általános iskolás Palvin Barbarát hogy képzeljük el? A társaság középpontjának?

Eleven, szeleburdi gyerek voltam, sok intőt kaptam, és én voltam az, aki mindig ment a menő lányok után.

Voltak konfliktusai a társaival is?

Előfordult, hogy elvették a kajámat, volt, hogy beleültem egy körözöttes szendvicsbe, és utána egy darabig ezzel csúfoltak. A gyerekek már csak ilyenek, szerintem sokan átéltek hasonló dolgokat.

Azért fájdalmas emlék?

Ezeket soha nem vettem magamra, aztán új környezetbe is kerültem egy nyolcosztályos gimnáziumba, ami tök jó volt, de ott is inkább kapucniban jártam, és a szünetekben a fiúkkal fociztam. Bár még akkor is volt két lány, akit próbáltam követni.

Nehéz lehetett.

Nem volt egyszerű, de aztán kilencedikben kezdett kialakulni a személyiségem, és rájöttem, én én vagyok, és nem valakinek a valakije. Akkor ismertem meg a legjobb barátnőmet, aki még mindig az.

Könnyen barátkozik?

Nem engedem könnyen közel az embereket magamhoz, de könnyen barátkozom. Engem bárhová berakhatnak, el tudok lenni bárkivel, talán ezért is szeretnek még a nagy sztárok is velem lógni, de lehet, hogy ez a munkám miatt van. Vagy épp emiatt lett az a munkám, ami, erre még nem jöttem rá. De igazán rajongani például soha senkiért nem tudtam. Fura gyerek vagyok.

Kevés igazi barátja van?

Van egy hat-tíz fős társaságunk, és aki ide be tud kerülni, majd eljátssza a bizalmunkat, annak vége. Nem vagyunk haragtartók, de ha valaki rosszat tesz velünk, később is meg fogja tenni, ezért nem kockáztatunk. Ha mi nem bántjuk, megtartjuk a titkait, nem érdemeljük, hogy eláruljon.

Mikor fogta fel, az egész világon ismert lett, és bármit tesz, annak súlya van?

Ez lassan alakult ki, és az el­múlt években kezdem egyre jobban felfogni, hogy számít a szavam, hatással vagyok másokra, és szerintem ezzel együtt én is kezdek felnőni. Úgy érzem, három havonta teljesen más személyiség vagyok, de a nővérem szerint inkább félévente.

Azok miatt, amik történnek ön körül?

Saját magam miatt. Időről időre levetkőzök olyan személyiségjegyeket, amiket azért vettem fel, mert azt gondoltam, attól majd jobban szeretnek az emberek. Ez a modellszakma egyik átka: azt szeretnéd, hogy mindenki szeressen, és azt kell megtanulni, sosem tudsz mindenkinek megfelelni, mert akkor sosem leszel boldog. Én is követtem el olyan hibákat, amiktől fogom a fejem.

Nocsak, mik ezek?

A szakmán belül az egyik legnagyobb, hogy a Victoria's Secrettel megszakadt a munkakapcsolat. Húszévesen pont egy szakításon mentem keresztül, elkezdtem bulizni, hirtelen szingli és „tini” lettem, nem figyeltem oda magamra, és a hozzáállásommal is komoly probléma volt. Nem becsültem meg, amim van.

Szép, hogy ezt így be tudja vallani magának.

Mert tudom, én rontottam el, és azóta is azon vagyok, hogy ezt helyrehozzam, és két hó­nappal ezelőtt újra fotóztak a Victoria's Secretnek, július 24-én jönnek ki a képek. Az elmúlt öt évben folyamatosan dolgoztam, de úgy éreztem, volt valamim, amit elvesztettem. Ha idén ismét megcsinálhatnám a Victoria's Secret Fashion Show-t, talán meg tudnék bocsátani saját magamnak.

Kicsit elragadta a hírnév, a pompa és a csillogás?

Akkor hirtelen nagyon felkaptak, a Bieber-sztorival jöttek a pletykák is, én lettem az első modell Instagramon, akinek egymillió követője lett, és ha akkor tartom ezt a tempót, nem olyan lennék, mint most, elszállok. 19-20 évesen ráadásul nem is nagyon tudja megállapítani az ember, hogy miért vannak éppen vele.

Hogyan kezeli, hogy bárkivel látják együtt, azonnal össze is boronálják vele?

Nem tudok mit kezdeni ezzel, fiús lány vagyok, az emberek szeretnek velem beszélgetni, és azért nem változtatok ezen, mert összehoznak valakivel.

Mivel lehet elcsábítani Palvin Barbarát?

Nagyon szívesen adnék választ erre, de nem tudok. Lehet előttem egy minden tekintetben tökéletes férfi, én mégsem érzek semmit, aztán találkozom egy lelkileg meggyötört sráccal, és bumm. Nekem is van egy melankolikusabb énem, az egyik pillanatban ezerrel pörgök, aztán minden sok, és nincs erőm szórakoztatni senkit.

Ezt várják öntől? 

Igen, mert ezt olvassák rólam mindenhol. Van egy fiú, akivel fél éve beszélgetünk, és olyan, mint én. Ő például ha befordulok, akkor vagy megpróbál felvidítani vagy egyszerűen kiröhög. Lehet, hogy azért, mert ennyire hasonlóak vagyunk, el tudjuk majd hessegetni ezeket a negatív dolgokat, de lehet, megunja, hogy „basszus, már megint rossz kedve van, nekem kell őt felvidítani”. Ezért sem lehet tudni, ki vagy mi az, ami bejön nekem, de számomra is meglepő, hogy most éppen ő tetszik. Úgy érzem, hogy öt év után lehet egy kapcsolatom. Mindjárt el is bőgöm magam…

Erről az oldaláról nem sokan ismerhetik.

Senki sem ismer, és mindenki elítél, és ez nagyon sz.r érzés, mert ha engem bántanak, akkor a szüleimet is bántják, és nekik aztán tényleg semmi bűnük nincs.

Meddig akar modellkedni?

13 éves korom óta dolgozom a szakmában, és addig folytatnám, amíg nem találom meg azt, amit életem végéig tudnék csinálni. De ha 38 évesen lesz már gyerekem, férjem és esetleg felkérnek, ugyan csináljunk már egy kampányt, nem fogom azt mondani, nem érek rá.

Mit csinálna élete végéig?

Gyerekkorom óta, amit kipróbáltam, abban általában jó voltam. Nem túlontúl jó, de az lehettem volna, ha több energiát fektetek bele. Annyira viszont semmi nem fogott meg, hogy teljes erővel belemenjek. A nővéremmel van egy rendezvényszervező cégünk, két barátommal online grafikai vállalkozásunk, és egy családi cipőboltunk az egyik bevásárlóközpontban, de ezek sem azok, amiket akarok. Azon gondolkodom, kimegyek New Yorkba egy színészkurzusra, mert mindenkitől azt kapom, színészkednem kellene.

Ebbe is bele tudnak kötni.

Persze, merthogy egy modell miért akar színészkedni, és az emberek nem látják, hogy a modellkarrieremért is meg kellett dolgoznom. De elmegyek egy tanárhoz, és ha azt mondja, nulla tehetségem van hozzá, tapasztalatszerzésnek akkor is jó lesz.