Szellő István: Mindent megtettem a gyerekeimért

Hogy telik a híradós nyara?

Dolgozom, a Híradó nem az a műsor, amivel leállunk. Mindig itt vagyunk, nem kivétel ez alól a nyár sem. Hosszabb szabadságot nem is terveztem, mert a teniszező fiamhoz sokat kijárok Spanyolországba. Ádám ott él, edz szeptember elejétől június végéig. Onnan megy versenyekre, nemrég Kenyában volt. Most itthon van, vizsgázik, készül az országos bajnokságra. Tizenhat éves, és már van felsőfokú nyelvvizsgája angolból, megcsinálta az előrehozott érettségit. A kedvesem, Ági (Gubík Ági színésznő – a szerk.) sokat játszik a nyári szabadtéri szezonban, emiatt sem utazunk.

Na és a többi gyerek?

A nagyobbik fiam az ELTE jogi karára jár, huszonegy éves, élvezi a nyarat. Napi kapcsolatban vagyok a gyerekeimmel, ha nem is találkozunk hetente.

Jó apa?

Sok mindenben idegesítő vagyok, sok mindenre túlzottan odafigyelek. El kell fogadni, a gyerekek megnőnek, nincs az, hogy ugorjunk el valahová, mert van saját programjuk. Igen, úgy érzem, mindent megtettem értük. Lehet, többet is tehettem volna, de az adott helyzetben ez nem egyszerű.

Úgy érti, így, hogy elvált?

Az ma már nem furcsaság, mint a szüleink idejében volt. De logisztikailag nem egyszerű összehozni a dolgokat.

Kétszer volt házas, négy gyerek apja. Tudja, miért furcsállom ezt? Július 3-án született, Rák jegyű. Családcentrikusnak kellene lennie.

Talán azért nem vagyok tipikus Rák, mert Oroszlán az aszcendensem. De a gyerekeimmel rengeteget foglalkozom, így jön ki a családcentrikusságom.

És a meleg családi fészek egy társsal?

Nézzük, ki született július harmadikán. Franz Kafka, Tom Cruise, akkor miről beszélünk?

Kafka sosem házasodott meg. Cruise-nak több élettársa és három felesége volt. Hát jó! Akkor meséljen a két kicsi gyermekéről, Mannáról, Alenről is.

Már nem is olyan kicsik, most voltak másodikosok. Jól vannak, és nagyon jó tanulók. A kislány a zeneiskolában is kiválóan végzett, a kisfiú vívni tanul.

Mert ön is vívott?

Nem. Mozgékony, fürge, vékony, magas lesz, és biztosan ügyes is. Volt pár edzésen, ahol dicsérték. Nagyon büszke vagyok rá, ahogy mindegyik gyerekemre.

Erősek a Szellő-gének?

Nem tudom, hogy ez miért van, de olyan mennyiségű tanulásra nem lennék képes, mint a nagy fiam. Annak idején nekünk a prágai egyetemen négy-hat vizsgánk volt, Andrisnak az ELTE-n tíz-tizenkettő. Képtelenség ennyi mindent megtanulni, de muszáj.

Miért Prágában?

Mert annak idején nálunk nem volt nemzetközi újságírás szak, de a Károly Egyetemen, amit 1348-ban alapított IV. Károly, igen. Meg kellett tanulni hozzá csehül, előtte volt két szemeszter nyelvi előkészítő, Podebrady városában, a kastélyban. Néha visszajárok nosztalgiázni. Ugyanúgy jönnek a diákok, ugyanolyan arccal, ugyanott van az iroda, ugyanaz a neon és linóleum van a kastélyban. Gyönyörű hely az Elba partján, de egy pesti fiúnak dögunalmas.

Könnyen tanulta a nyelvet?

Könnyen. A nyelvet a kocsmában tanulod. Nem a szó szoros értelmében, de ezt mondják. Először még megpróbálsz angolul, de rájössz, hogy kénytelen vagy csehül megszólalni. Jót szórakoztam, amikor a laoszi, libanoni és palesztin osztálytársaim csehül beszéltek. Az első óráról elkéstünk, mire az osztályfőnök, Pani Veselá borzasztóan leteremtett minket csehül. Annyira röhögtünk, hogy kifutottunk az osztályból. Jó volt az antrénk.

Szórakoztató lehetett.

Volt a városnak varázsa. Sokszor elgondolkodom, mi lehet egyik vagy másik osztálytársammal. Néhányról tudom, hogy tévében lett műsorvezető, kormányszóvivő. Annak idején, amikor külpolos voltam, és jártunk Prágába, találkoztam velük. Segítettek, intéztek nekem interjúkat. A cseh forradalom előtt voltak olyan napok, amikor a cseh titkosrendőrség teljesen berezelt. Néhány osztálytársamnak, aki  részt vett az aknamunkában, nem volt ajánlatos Prágában maradni. Ők azokat a napokat nálam töltötték Budapesten.

Cseh forradalmárokat bújtatott?

Nálam volt baráti látogatáson három fiú és egy lány, akiket korábban meghívtam. Az iskolánk mellett volt a híres prágai kávézó, a Slavia. Mindenki oda járt, találkozóhely volt, és a belügy mindenkit figyelt. A Reformban akkor jelent meg egy interjú Vaclav Havellel. Két ember ült mellettem, az egyik megkérdezte, hogy elolvashatja-e. Persze. Akkor az összes osztálytársam felugrott, és mint akiket puskából lőttek ki, távoztak. A két pasas átült hozzám, nézegették az újságot. Egyikük Alexandr Vondra, híres ellenzéki volt, a másik Václav Havel. Másnap be is hívtak a tanulmányi osztályra, de nem lett belőle semmi.

Miért lett tévés?

Egyértelműen anyám miatt, aki szintén tévés volt. Sokat jártam be hozzá, néztem a gyerekműsorokat, amiket szerkesztett, köztük a nagy sikerű Zsebtévét. A filmforgatás unalmas, a tévé más. Ott mindig van egy nagyhangú rendező, sok kamera, színes dolgok, Móka Miki. Klassz volt az iroda, a páternoszter, amiből anyu kollégái próbáltak kiszedni, mert imádtam vele körbemenni. Az MTV székházban fegyelem volt. A középső, vörös szőnyeges lépcső Kádárnak volt lezárva, csak a két oldalsón lehetett felmenni. De nem volt olyan gyerek, aki ne a középsőn szaladgált volna.

Hiányzik az édesanyja?

Igen, sokat gondolok rá. Váratlanul ért a halála. Meg sem fordul a fejedben, hogy elveszítheted a szüleidet. Nem volt idős, hetvenöt lett volna augusztusban. Most már nincsenek szüleim, már nem vagyok gyerek. Ez nehéz. Az­óta sok minden rám hárul. Sokszor beszélnék vele este, már hívnám is, és akkor eszembe jut, hogy nem lehet. Amikor édesapám 2007-ben meghalt, akkor is ez volt hosszú ideig. Nehezen megemészthető. Érdekes, ha róluk beszélek, még mindig gyereknek érzem magam, nem ötvenegy éves fiúnak, hanem tízévesnek.

Eltelt egy év…

Mégis nehéz. Rengeteg az emlék, élmény, még hallom a hangját. Mindennap beszéltünk.

Erősen kötődött hozzá.

Ez természetes, az anya–fia kapcsolat ilyen. De a nagymamámmal is az volt. Mindig azt mondták, ő a cinkosom. Ha csináltam valamit, hozzá menekültem. Elég karakán módon lerendezte a csínytevéseimet, bátran térhettem haza.

Boldog?

Ki tudja, mi az? A boldogság relatív. Biztos van még feljebb, lejjebb.

Mikor boldog?

Szeretem, ha másnak valami sikerül, ha egy sikert együtt élünk meg. Nehéz megfogalmazni, nem tudok egy dolgot kiragadni. A hétköznapi dolgok is boldoggá tesznek, ha ki tudom magam pihenni, ha kapok pár jó szót, harmónia van körülöttem, ha jól érzem ma­gam a bőrömben. Ha boldogok, akik körülöttem vannak. Nekem ez a boldogság.