Forrás: Bánkúti Sándor
Nagyon messze esett a fájától Ganxsta Zolee – már ami a szókimondó szövegelést illeti. Míg a mosdatlan szájú gengszterrapper már rímet faragott valamennyi magyar szitokszóból, addig szinkronszínész édesanyja, Kassai Ilona számára komoly megpróbáltatást jelent bármilyen káromkodás kiejtése a száján.
– Emlékszem, volt egy nagyon szabadszájú olasz film, a Nők városa, ami tele van cifra beszéddel. Azt a szakmában mindenki tudja, hogy én nem tudok csúnyán beszélni. Pedig a családban akad, aki erre megtaníthatna... De hát én nem tudok – röstellkedik Zolee kilencvenéves édesanyja.
– Én soha egy viccet sem tudtam elmesélni, amelyben csúnya szó szerepelt. Tomasevics Zorka szinkronrendező egyszer csak azért hívott be a stúdióba, hogy megnézze, miként reagálok, amikor a rám osztott szereplő szitkozódni kezd. Néztem is, hogy miért vannak olyan sokan abban a rendezői fülkében. Mert mindenki arra várt, hogy mit szólok. Akkor kimondtam ugyan a csúf szavakat, de nagyon nyögvenyelősen – elevenítette fel a történteket nevetve Kassai Ilona, aki, bár ma is emlékszik azokra a nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekre, nem hajlandó elismételni őket.
– Emlékszem, persze, de hát úgysem mondom ki! Nagyon csúnya szavak voltak – zárta le a témát Ganxsta Zolee anyukája. A híresen szókimondó zenész szerint édesanyja vérprofi, végzett színésznő, ennek köszönhetően a legkellemetlenebb feladatokat is megoldja. – Nem vagyunk egyformák. Ha kialakul egyfajta identitásod, azt nem kell megváltoztatni. Én így vagyok jó, ő pedig úgy – mondta a Borsnak Zolee, aki aligha pályázhatna Kazinczy-díjra.
– Ő a mindennapokban nem szereti a trágárságot, én viszont igazi ösztönlény vagyok. De sosem orrolt meg rám azért, mert én más vagyok, mint ő. Furcsállta, de elfogadta, és így zavartalan a családi béke.
